/....reszketeg lelked ad neki otthont, hosszú, sokszor végtelennek tűnő, fejlődéssel töltött éveid köveivel épített apró ház, mit belső fényed melegít és tesz ragyogóvá, tanulásra, önmagad megismerésére szánt időd alatt…
Talán máshogy kellett volna történnie, talán meg sem kellett volna születnie....vagy legalább a halál is eljött volna érte, akkor, ott, születése percében. Nem látta, nem érezte értelmét rövid életének,…
Bár egyszer, úgy igazán veled lehetnék, szorosan hozzádsimulva, beleolvadva erős mellkasodba, a részeddé válhatnék, csak úgy, egy holdfényes éjszakán. Csak hallgatnám szíved dallamát, melynél élőbb és édesebb nincs is…
Ma lenne a születésnapod, ha akkor, hosszú évekkel ezelőtt nem jön el az ideje annak, hogy elmenj, itthagyva mindent, mi kedves volt neked. Sok, nagyon sok idő telt el…
Olyan vagy nekem, mint a leghidegebb, legsötétebb csillagtalan jeges éjszakán a forró, narancsos tűzzel és melegséggel teli kandalló, mi magához vonz, túl közel, és én óvatlan, áhítattal teli mozdulatok…
Van egy ember, valahol nem olyan messze, talán közelebb, mint azt a szüntelen vágyakozás sejtené. Van egy pasi, aki lazán felkapja a mappákat, könyveket az asztalról, és könnyedén, rugalmas…
Akarta, hogy marja, markolja, harapja, csókolja és birtokolja; élő, forró láncként fogja körbe a csuklóit, a nyakát, a tarkóját; feszítse hátra a fejét, hogy a háta is ívbe feszüljön;…
Újra elkezdődött. Így kell lennie, másképp nem is mehetne. Ismét órákat töltök lapok megnézésével, írások olvasásával, de leginkább képek nézegetésével. Keresem azt az egyet, amelyik leginkább megfelel elképzelésemnek, a…
A szakadék szélén mindig másabb minden, valahogy élőbb, lüktetőbb, mégis, minden apró kavicsot, fűszálat, minden egyes illatot a szélben átjár a vég semmivel sem összetéveszthető édes, mégis csípős bukéja.…
Álom volt, de valahogy mégsem, túlságosan átjárt, talán jóval mélyebben érintett, mint ahogy azt egy átlagos, hétköznapi álomtól várnám. Szerettem a képet, mégis, amire ismét ráébresztett, attól a jég…