Reggel volt, talán délelőtt, a napsugarak kecses ívben közelítették meg a világos függönyt, majd finom, lassú gyöngyfolyamként szivárogtak át a könnyű kelmén, hogy végigsimítsák arcélét, aranyos fénybe vonva járomcsontjait.…
Nem tudott, képtelen volt kikerülni a hálóból, amit a kékség font köré, határozott, mégis gyengéd mozdulatokkal, miután egyetlen, lélegzetvételnyi időre megmozdult a fátyol, a képtelenül csillogóan áttetsző fátyol azokon…
Mi van azokban a hihetetlen mélységű, intenzív kék szemekben, mi így, ilyen leírhatatlanul és elmondhatatlanul rabul ejtett, és fogva tart, azóta is, hiába nem láthattam, hiába nem érezhettem oly…
Késő este lévén csend uralkodott körülötte, de most túlságosan súlyosnak érezte a némaságot, szinte fojtogatta, alig jutott levegőhöz. Kétségbeesése egyre fokozottabban uralkodott el rajta; mire ráeszmélt, már pirosló vonalakat…
Az éjjeli szél, mi a függöny hullámzásán át szivárgott be hozzá, már hűvös és őszies volt, érezni lehetett a sárguló levelek semmihez sem hasonlító aromáit rajta, amint finoman összekeveredett…
Szeretném azt a pillanatot, amikor először nézhetek a szemedbe, tudva, hogy ott biztonságban vagyok. A pillanatot, amikor belém csap a villám, és onnantól fogva csak édes és puha finom…
-Mondd, kész vagy-e egyedül utazni, végeláthatatlan, sokszor homályba, tejszerű ködbe, esetleg teljes sötétbe burkolt utakon, van-e erőd végtelenül sokszor felállni, ha elestél, letörölni csillogó, gömbölyű könnyeid, és újra kinyitni…
A felismerés, a valódi, teljes kép átlátása, ez is, mint mind, váratlanul, egyetlen, csillaghullásnyi idő alatt ért, mégis, olyannyira hatalmas erővel, hogy súlya alatt megremegett egész testem. Elmondhatatlanul hosszú…
-Látom a kételyt, a félelmet a szemedben.... -Miért tagadjam, ha látod, érzékeled.... -Mesélj, hallgatom szavaid fürge folyamát, ismersz már, ismerlek én is.... -Elveszettnek, a sötétben titkosan megbújó kőnek érzem…
Csak ült, némán, csak nézett maga elé, szemei előtt valaha volt, valaha lesz képek peregtek, míg ujjaival a pohár falán lustán gördülő cseppekkel játszott. Pontosan úgy ült ott, tekintetével…