Szeptember, lángok közt /4/
Holdfényes, csendes éjjel volt, a szoba egyik fala padlótól mennyezetig érő üvegből állt, egy tolóajtó rejtőzködött valahol középtájt, a vékony, halvány kávészín függöny mögött. Ott álltak, egészen közel az…
Kizárólag felnőtteknek szóló naplók, csak abban az esetben olvass tovább, ha elmúltál 18 éves.
Holdfényes, csendes éjjel volt, a szoba egyik fala padlótól mennyezetig érő üvegből állt, egy tolóajtó rejtőzködött valahol középtájt, a vékony, halvány kávészín függöny mögött. Ott álltak, egészen közel az…
Az időzítés tökéletes volt, profizmusról árulkodott minden apró részlet, így az is, hogy az éj bársonyos sötétje pontosan akkor kezdte kiszorítani a horizontról az alkony bíbor narancsát, amikor megálltak…
Unalmas, szürke napnak indult, azután az apró, ám bosszantó mozzanat után, hogy a reggeli sűrű, forró espressoja a halvány galambszürke ingjére ömlött, köszönhetően a kialvatlanság okozta figyelmetlenségének, és idő…
Szeptember vége volt, a nap már lebukott a horizonton, izzó narancsos bíborba vonva a hegyek csipkés szegélyű csúcsait, és a fekete macskaköves utat, ami szelíd partnerként hibátlan összhangban tekergőzött…
Hideg, szomorkás januári nap volt, az egész város a szürke milliónyi árnyalatában játszott, az aszfalt jeges szürkéjétől kezdve a felhőkarcolók acélos kékesszürkéjén át az ég havas esőt ígérő opálos…
Füstös, fülledt, virágos illatokban úszó májusi éjjel volt, a fák üde zöld színe még a holdfényben is tökéletesen tündökölt, a halványsárga függönyöket csak egy-egy kisebb szellő simogatta, és késztette…
Hosszú-hosszú hónapok óta, talán inkább évek óta nem hódolt ilyen jellegű élvezeteknek, oly sok idő óta, hogy akár el is felejthette volna, milyen, mégsem így történt-pontosan emlékezett az ízekre,…
A férfi jóval magasabb termetű volt az átlagnál, abban a korban volt már, hogy pontosan tudta, miként kezelje a végtelen hosszúságú végtagjait és a tényt, hogy kevesen érik el…
Közeledett a tavasz, érezni lehetett a semmivel sem összetéveszthető illatorgiát, amivel hírül adta, megállíthatatlanul siet, hogy leváltsa végre a jegesszürke telet. A férfi is élőbb volt, mint valaha, soha…
Este volt, későre járt már, a város lassan megnyugodott, ahogy az éj sötét leple gyengéden ráereszkedett, finom, szürkés köd társaságában. A férfi a teraszon állt, valahova a távolba meredt,…