A zene, a hangok sejtelmes, játékos összhangja mindig elvarázsolta, mégsem érezte soha otthon magát a hangszerek világában, valahogy túl távoli, túl érthetetlen nyelvet beszéltek azok, akik azokból a varázsos…
Reggel volt, talán délelőtt, a napsugarak kecses ívben közelítették meg a világos függönyt, majd finom, lassú gyöngyfolyamként szivárogtak át a könnyű kelmén, hogy végigsimítsák arcélét, aranyos fénybe vonva járomcsontjait.…
Nem tudott, képtelen volt kikerülni a hálóból, amit a kékség font köré, határozott, mégis gyengéd mozdulatokkal, miután egyetlen, lélegzetvételnyi időre megmozdult a fátyol, a képtelenül csillogóan áttetsző fátyol azokon…
Mi van azokban a hihetetlen mélységű, intenzív kék szemekben, mi így, ilyen leírhatatlanul és elmondhatatlanul rabul ejtett, és fogva tart, azóta is, hiába nem láthattam, hiába nem érezhettem oly…
Az éjjeli szél, mi a függöny hullámzásán át szivárgott be hozzá, már hűvös és őszies volt, érezni lehetett a sárguló levelek semmihez sem hasonlító aromáit rajta, amint finoman összekeveredett…
A felismerés, a valódi, teljes kép átlátása, ez is, mint mind, váratlanul, egyetlen, csillaghullásnyi idő alatt ért, mégis, olyannyira hatalmas erővel, hogy súlya alatt megremegett egész testem. Elmondhatatlanul hosszú…
Csak ült, némán, csak nézett maga elé, szemei előtt valaha volt, valaha lesz képek peregtek, míg ujjaival a pohár falán lustán gördülő cseppekkel játszott. Pontosan úgy ült ott, tekintetével…
Egyedül volt, most is, ezen a hűvös, késő nyári éjjelen is, mint az elmúlt hónapok során mindig, kivétel nélkül. Teliholdas éjszaka volt, a sötét, mélykék eget beragyogták a csillagok,…
A mindent elsöprő, hihetetlen erejű pillanat olyannyira váratlanul érte, hogy a lábai beleremegtek, a falnak dőlt, arca, kezei pontosan olyan hófehérek voltak, mint a fal, amire ezekben a pillanatokban…
Azóta az átlagosnak induló, mégis oly nagyon különleges és addig soha nem ismert varázsú nap óta, hogy lénye teljesen új, eddig nem ismert pompájú ruhába öltözött, mit a kék…