Egy szitakötő csodája

Éhes a testem, éhes a lelkem, a csókod, ölelésed szomjazom, szemeid ragyogó kék tükrének és beszédes, mindent eláruló tekintetednek hiánya a végtelen szomjúság kínjával tart fogva. Mégsem kell senki…

Játék ez, könnyed, de mégis, talán a legszigorúbb játék, ami színesíti e világi életünket. Olyan, mint a késő tavaszi szél játéka az élénkzöld erdőben, ahogy kecses és fürge mozdulataival…

Ne kérj csak fogadj, fogadd, amit adok, és nem kell kérned. Engedd, hogy elvesszek szemeid mélységében, hogy érezzem, milyen is vagy, engedd, hogy lássam, erős vagy és alázatos, megtanultál…

Mindenhol megtörténhet, bárhol, nincs szükség hozzá se különleges helyszínre, se időpontra, nem is lehet rá igazán készülni, amit lehet, azt is hosszú hónapok belső munkájával lehet csak megtenni. Szükség…

    Nem ígérek díszes szavaimból aranyos fürtjeidre csillogó koszorút, de fogadom, hogy Napod leszek világokon és létezéseken át, fényt hozok Neked napjaidba, sötét szempillakoszorúdra mindig, ha égszínkék szemed…

      Esett kint, tavaszias, friss és édes illat úszott be a szobába a pehelykönnyű, fehér függönyön át, ahogy a lágy szél időnként beterelte az április, semmivel sem…

  Álomszerű kép volt, talán nem is létezhetne ilyen varázslatos, misztikus csoda, de mégis, élethűbb és valóságosabb volt a világot alkotó képek túlnyomó többségénél. Éjjel volt, csendes őszi éjjel,…

Hajnal volt, az éjjel titokzatos, rejtélyes sötétkékje már világosodott, ahogy a Nap egyre inkább éreztette, eljött az ideje, hogy lassan felbukkanjon a horizonton, fényt adva a világnak. Hajnal volt,…

  Ragyogó, narancsos aranyos nyári alkonyat volt, a tüzes fényjáték megfestette a folyót, meseszép színkavalkádja apró gyöngyökként ragyogott a csillogó vízfelszínen. Különleges napok voltak, hisz a folyó csodáját élte,…