Vörös Dália
Esett, ahogy az év ezen időszakában mindig, a hideg, a monoton kopogás megnyugtató is lehetett volna, mégsem volt az. A férfi hosszú ujjaival hanyagul tartotta a kormányt, égszínkék szemeivel…
Esett, ahogy az év ezen időszakában mindig, a hideg, a monoton kopogás megnyugtató is lehetett volna, mégsem volt az. A férfi hosszú ujjaival hanyagul tartotta a kormányt, égszínkék szemeivel…
Különös világ, csillagszórók szikrái, gyertyák fénye, fahéj és karamell illata, burgundi és arany fények, két szív dallama... Olvasni a szem meséjét, táncolni a hang dallamára, elveszni a lélek erdejében,…
.... Az öreg ült a földön, ujjai között egy fűszál, fején széles karimájú kalap, és csak nézte a várost, úgy, ahogy csak onnan, a hegyről lehet. A lány mellette…
Újra elkezdődött. Így kell lennie, másképp nem is mehetne. Ismét órákat töltök lapok megnézésével, írások olvasásával, de leginkább képek nézegetésével. Keresem azt az egyet, amelyik leginkább megfelel elképzelésemnek, a…
Éjjelt, csillagosat, aranyosan fénylőt, dallamot, szívből jövőt, illatot, fahéjas-ezüstfenyőset, szívdobbanást, párosat, érzelmet, mélyet, csendeset, cseppet szenvedélyest, bort, vöröset, karcsú pohárban, csillogást, őszintét, mélyen a szemekben, érintést, puhát, a háton,…
Vaddá vált, olyan vaddá, akit hatalmas, tapasztalt ragadozó vágyott, olyan, aki lassan köröz körülötte, olyan, aki csak néha csap le, többnyire a sűrű köd mindent elfedő leple alatt figyeli…
Emlékszem, valahonnan régről, homályos, elmosódott képekre, részletekre, a rúzs, körömlakk egyedi aromájára, a hajlakk hangjára, a parfüm finoman édes illatára, a fekete, bársonyos ruha simaságára, a csillogó, kecses tűsarkak…
Csak egy illat volt, mégis, jóval többet árult el róla, mint bármi más, ami, akár csak egy pillanatra is, a közelébe került. Meleg, karcsú szabású kasmírkabátként puhán ölelte körül…
... -Mondd, ha igazán sosem hittél benne, miért viseled magadon, miért simul rád második bőrödként, és bújik hozzád mindig, minden nap minden órájában? Miért érzel büszkeséget és boldogságot, csak…
Késő este lévén csend uralkodott körülötte, de most túlságosan súlyosnak érezte a némaságot, szinte fojtogatta, alig jutott levegőhöz. Kétségbeesése egyre fokozottabban uralkodott el rajta; mire ráeszmélt, már pirosló vonalakat…