Az éjjel titokzatos, bársonyos sötét leplet borít a világra, csak a Hold ragyog ezüstösen, sejtelmes fénye átszűrődik az ablakokon, érzéki megvilágítást adva a szobának, és a halvány, puha szőnyegnek, ami annyi boldogság és gyönyör csendes megfigyelője, simogató kísérője. Nem egyedüli fényforrás, néhány halvány, aranyosan vibráló izzó is segíti a szemek egymást kereső pajkos, buja játékát, a látványok okozta elégedettség mindent elsöprő érzetét. Olyan vágyakat ébresztesz bennem, amiket korábban nem is ismerhettem, mégis, olyan meleg, örvénylő otthon érzettel töltenek el, ami semmi kételyt nem hagy bennem. Mindig érzéki, gyengéd, de vad és mohó vagy, hihetetlen módon, mégis egyszerre, egyazon pillanatokban, hiába ismerem már rezdüléseid is olyan jól, mégis, minden alkalommal újabb apró élményekkel képes vagy meglepetést okozni, ezzel a sokadik alkalmat is buján izgalmassá téve. Mindig olyan ez, mintha nélküled sosem jutnék az éltető levegőhöz, és mintha Te is picit belőlem táplálkoznál, együtt adva ezekben a percekben, órákban egy egészet. Igen, egy egészet, ahogy azon a puha szőnyegen, szinte tükörképként látjuk saját magunkat és egymást, ahogy a hófehér lábaim, mint rugalmas, mégis puha kötelek, körülölelnek téged, és Te pontosan ugyanígy óvsz karjaiddal, lábaiddal, mintha soha nem akarnál elengedni, különválni, ahogy az öledben ülve engedem szerető, gyengéd, de mégis mindent felderíteni akaró, erős tekinteted a szemeimbe mélyedni. Úgy foglalod el, ami a Tied, hogy azonnal részeddé is válik, mintha minden sejtem, minden apró vércseppem a Te ritmusodra kezdene el új életet élni, és Te, kimutatva elégedettséged, forrón és érzékien csókolsz, időnként halk szavaiddal irányítva, vezetve az úton. Mesésen gyönyörű látvány, ahogy a Hold ezüstös fénye, és a halvány, aranyos fényben vibráló izzók fényjátékukkal megfestik, selymesen csillogva simítják a bőröd, pontosan, precízen kirajzolva vállaid, karjaid, hátad izmos, erős vonalait, határozott kontrasztot adva az áttetsző, hófehér gömbölyű idomokkal, amik köré olyan szenvedéllyel fonod őket. Magadba olvasztasz, ellentmondást nem tűrve, finoman, de mégis úgy, hogy érezzük, Te uralod ezeket a perceket, órákat, és ezért, soha nem is álltam ellen, egyetlen pillanatra sem, ezért fogadlak be, a világ legtermészetesebb módján, és ezért, igen ezért vagyok a Tied, ezért szeretlek. ♥
