Atomokra hullani, apró, szivárványszínekben játszó csillámokra, mik puha, bársonyosan áttetsző takaróként simulnak rá, édesen, puhán érintve bőrét, némán, szerelmesen hozzábújva, teljesen, tisztán érezhetően bevonva Őt, mégis, oly észrevehetetlenül.
Megsemmisülni, ahogy az alkonyati, viharos szélben szétrobban a tengerparton egy homokvár, és a meleg, tengeri szél dallamos mozgásával viszi tovább magával az aranyosan csillogó homokszemeket.
Szétesni, hogy a lénye belsejében életre kelt, násztáncukat járó színes, tündöklő szitakötők kiszabaduljanak, rajongásukkal körbetáncolva Őt, szikrázó szárnyukkal gyengéden érintve erős, széles vállait, markáns, sármos arccsontjait, ezzel vallva meg némán, csupán az érzékek nyelvén mély, megmásíthatatlan szerelmét.
