Ott leszek majd, hisz most is ott vagyok, mindig ott vagyok Veled, hogy érezd, nem vagy egyedül, ha csak az éjjeli szél is simítja kezeid, ujjaid, ott vagyok benne, ahogy a csuklód vonalától kiindulva finoman mintákat rajzolgatva erős karodra adok Neked nyugalmat és melegséget. Ott vagyok Neked, finoman a széles hátadhoz simulva, szinte beleolvadva a pulóvered puhaságába, a lenyugvó Nap gyengéd sugaraiban, amint arcodat érintik lágy fényujjaikkal, és ott vagyok Neked, legbelül, a lelked legmélyén, ott vagyok kezdetek óta, hogy sose légy egyedül. Ott fűzöm Neked szavaim szépséges, egyedi gyöngysorát, ott szövöm Neked a védelmező, aranyos hálót, melyben mindig otthon érzed magad. Tudod már, hogy sosem vagy egyedül, soha nem voltál, és nem is leszel, hisz egyre közelebb kerülsz saját magadhoz, és ezáltal, hozzám.
