Hullámzik és örvénylik körülöttünk a világ, mi mégsem érezzük, hiába vetíti ránk zaját és szürke, egyhangú ruháját, mi mégis ragyogunk. Kezem a kezedbe simul, ujjaink puha játéka halk neszével kíséri csodánk aranyos ragyogását, és mi csak engedjük és élvezzük, ahogy egy új, mindennél csillogóbb, de sűrűbb háló épül, míg a Hold járja útját az égen, lebukva a horizonton, egyazon pillanatban felkérve a Napot, kezdje meg munkáját a felvirradó hajnalon. … ♥ …
