Fontos este volt, és ezt hűen tükrözi a csillogó nyakpánt a nyakamban, kiegészítve a kedvenceddel, a karamellás-édes illattal. Hiába sikerült jól, mégis olyan feszült vagy, hogy szinte széthasad a széles, izmos hátadon a sötét zakó….most mégis mit tegyek Veled?! Itt vagyunk, késő éjjel, ebben a hatalmas szálloda egyik szobájában, jó, szép meg minden, óriási, puha ággyal, de mégis?! Csak állok melletted a liftben, a tükörben látom, ahogy a szemeiddel lassan haladsz lefele a hátamon, a cipzár mentén, egészen a popsimig, meglepődni sincs időm, és belemarkolsz….na, azt hiszem, körvonalazódik benned a megoldás…átnyúlsz a derekam mögött, megragadod a csuklóm, és így vezetsz végig a folyosón. Még az ajtó sem csipogott, Te csak annyit mondasz, tudod, mi a dolgod….oh, igen, pontosan erre vártam, mióta megszületett a döntés, és a vacsora könnyedebb hangulatban folyt tovább. Előre engedsz, elmész mellettem, ledobod a zakót, ójaj, ingben sem vagy semmi, és mivel fehér, átüt a mintád….háttal állsz, és iszol, whiskeyt, mi mást. Tudom a dolgom, naná….egyetlen mozdulattal lehúzod a cipzárt, újra elfordulsz, és teszem, amit kiolvasok belőled….leveszem a ruhát, mindent, csak a harisnyatartó marad a klasszikus tűsarkúval, felcsatolom a csuklóbilincseket, és szép, kecses pózban letérdelek, a sarkaimra ülök, és várok. Megérzed, hogy kész vagyok, mindig megérzed, dögös pasi, villan a szemed, ahogy végigmérsz, Rád nézek, az inged félig kigombolva, elakad a lélegzetem, nemcsak a látványtól, a korbács csattanásától is a melleimen, erős vagy, és még csak alapozol….tudod jól, hogy mitől vesztem el a maradék eszem is. Megunod, halkan beszélsz, de keményen, tudom, mit akarsz, a csuklóim az ágy lábához bilincseled, ott fekszem előtted, és nézlek, gyakorlatilag már azt sem tudom, milyen nap van, és hol vagyunk, na jó, azt se, ki vagyok…lassan mozogsz, néha rám csapsz, néha csak simítasz a bőrszálakkal, időnként a talpaddal érinted a hasam, a melleim, lassan fel és le mozgatod, imádom, hogy így be vagy gerjedve, különösen jól áll a hideg kék szemeidben a vad vágy. Ezt is elunod, elengedsz, de mivel már ismersz, és tudod, pontosan, te kis gonosz, hogy egyetlen pillanat alatt képes vagyok talpra gördülni, megragadsz a nyakpántnál fogva, a csuklóim hátul rögzíted, és húzol magaddal, a fotel elé…leülsz, és csak nézel…egyre dacosabb vagyok, egyre jobban kívánlak, és nem, nem engedsz a műsornak, az öledbe húzod a fejem, keményen diktálod a ritmust, érzem, még mindig feszült vagy, de lazulsz, lassan ugyan, de lazulsz…..iszonyatosan kívánlak, de itt nem fogsz megállni, az tuti. Megfordítasz, hátulról közelítesz, és úgy veszel birtokba, hogy beleremegek, a korbács még mindig időnként csattan a csípőmön. Kemény vagy, a lélegzetem is elakad, de ez most pont így jó. Nem látom, csak hallom, hogy a cukorkákat, azokat a színeseket, pillanatok alatt borítod a szőnyegre, ugye, minek az oda, és az íves, tejüveg tálba robbansz, ó, mi más, mint ez, naná, ettől tényleg visszabillen mindened. Sóhajtasz, a fotelba teszed, lassan, de kemény kézzel irányítod oda a fejem, és míg precízen teszem, amit tennem kell, azzal a birtoklási, sikerrel átszőtt tekintettel falod a mozdulataim, a látványt, időnként megpaskolsz, naná, hisz jókislány vagyok. A mellkasodra húzod a fejem, imádom ezt a kontrasztot, ami jellemez ilyenkor….lekapcsolod a bilincset, és mivel újra tombol a vágyad, kéjesen nyújtózok el a puha szőnyegen, hogy egyetlen pillanat alatt magad alá gyűrj, és gyengéden harapdáld a nyakam, hisz ez már a siker mámoros-kéjes menete lesz….
Feszültség levezetés
- Post author:Lubmila
- Post published:november 17, 2016
- Post category:Mesék egy csuklópántról... (18+)
- Post comments:0 Comments