Érdekes hely ez, sötét van, de mégis látszik, hogy óriási, ahogy fürgén, szokásod szerint leparkoltál. A rakott farmerszoknya és a fekete bugyi alatt bennem lüktet a vágy, és a gésagolyó……imádom, csak úgy a magam örömére is használom, de ez most pontosan azért van, mert tegnap éjjel, ahogy a mulasztásod miatti korbács ütések során dumáltál nekem össze-vissza, és ezzel igencsak felbosszantottál, a szádba nyomtam őket, csak hogy csend legyen, na meg mert megveszek attól a hangtól, ahogy a bőrszálak csattannak a finom tejeskávé árnyalatú bőrödön…nem tagadom, ilyenkor igencsak eldobom az agyam, és időnként, a tomboló bujaság miatt a Ferrari piros körmeim is a hátadba mélyesztettem, és halkan sziszegtem Neked, mennyire is dühös vagyok. Ezért, persze, amilyen kis rafinált dög vagy, most bennem forrnak, sötéten-nedvesen. Mielőtt kiszállnék, leveteted a bugyit, zsebreteszed, és finoman megcsipkeded a húsom, halkan sóhajtok csak, és máris melletted billegek, tudom miért itt…..lőni jöttél, itt vannak a haverjaid is ….. Szereted a nyilvánosságot, semmi kétség…..megyünk, és örülnek, azt hiszik én is lövök, oh, hát ha tudnák……leültetsz, nézlek……finoman összehúzom az izmaim, élvezem a kéjes hullámzást és ti csak figyeltek a mozgó célokra, lassan örvénylő higannyá válnak a combjaim, élvezném, de egyik haver leül mellém, dumál valami verdáról, meg a hétvégi grillbuliról, ó, hogy menne inkább gyakorolni….Te kajánul vigyorogsz, egyszer biztos beolvasok, már ha épp nem leszek vak a vágytól. Megunod, elindulsz felénk, a srác felpattan, és kimennek a kocsihoz valamiért, szuper, biztos kihasználod ezt a pár percet, na jó max negyedórát. Szétfeszíted a combjaim, paskolsz és ingerelsz, hát, ilyen egyszerűen megadod?! Most, itt, hihetetlen…..de ahogy a gyönyör hulláma megfeszíti a hátam, a torkomra tolod a kőkemény fenevadat, a nyakamra kulcsolod a kezed, és érzem, ahogy lüktetve száguldasz, épp időben, hisz hallom, ahogy nevetnek, és kemény lassú léptekkel közelednek, míg Te az első cseppeket a számra engeded, majd a többit, zsenialitásodra jellemzően, a colás poharamba. Vigyorognak, talán sejtik, talán picit érzik, és felállítasz, perverz félmosollyal közlöd, jó lenne, ha meginnám, hisz felmelegszik, és úgy nem lesz finom……:)
Egy lövés
- Post author:Lubmila
- Post published:január 2, 2017
- Post category:Mesék egy csuklópántról... (18+)
- Post comments:0 Comments