Emlékszem az elsőre, arra a különleges, illatos estére, éjjelre, amikor igazán egymáséi lettünk. Csak halványan éreztük még, a kimondatlan, de megérzett gondolatok mögött a másikban megbúvó vágyakat, különleges, buja, perverz fantáziákat, valahogy éreztük a sóhajokban, halk szavakban egyszerre jelenlévő erőt és alázatot, láttuk egymás szemében valahol mélyen megcsillanni a különlegest, az egyedit, azt, amikor a gerincünk mentén is tisztán érezzük, összeillünk. Ahogy csókoltál, és egy pillanatra az ajkamba haraptál, nem pajkosan, hanem kemény szenvedéllyel, ahogy a nyakad és vállad találkozásánál adtam a fogaimmal tudtodra, hogy a diktált tempód pontosan ideális, ahogy erős kezeiddel bilincsként szorítottad csuklóim, miközben a gyönyör robbanni készült, ahogy a vörösre lakozott körmeimet a hátizmaidba mélyesztettem az utolsó percekben….mind mutatták, mivé válunk majd bizalmunk kiteljesedésekor. Ahogy a puha szőnyegen heverve, lábaimat a fotelon nyugtatva feküdtem előtted, míg bort töltöttél, és a talpaddal simítottad a hasam, ahogy a kanapén hasaltál, és én a derekadon ülve csacsogtam Neked, néha pajkosan beléd harapva, hogy vágyunk újabb feléledése esetén csak fordulnod kelljen….igen, mindketten tudtuk, már az első éjjelen, hogy minden vágyunk, minden oldalunk ott volt velünk, bennünk, várva, hogy kiteljesedhessen. :*
