Itt tartunk megint, hisz mindig itt tartunk, Te dögös pasi, ha előadod a szokásos kemény macsóformád, ami ugye, nem foglalkozik holmi kis női karmolós dorombolós hisztivel, vagy bújós nyunnyogós lábnál döngicséléssel. Azonnal kiváltod ezzel a viselkedéssel a dühös szikrázó szemekkel társított odaadást, és máris a kocsid sötét fényezésének hideg érintését érzem a hátamon, az ujjaid a tarkómon, ójaj, hiába rövidebb a hajam, mégis marokra fogod, kirántod a ballon övét, és zsebreteszed, mert ugye még jól jöhet. Nyitod az ajtót, beülök, a sportos ülésben kicsit lentebb csúszok, csakazértis, hogy lásd, ma is csipkés a harisnya, csakhogy szenvedj, de persze nem teszed, miért is tennéd, az órád is bőrszíjas, nehogy beleakadj, de azért markolod, úgy, hogy könnybe lábad a szemem, hiába erőlködök, hogy ujjaid vasbilincsét lefejtsem, nem megy, hát biztos ami biztos alapon beléd harapok. Parkolsz, feljöttél a hegyre, sötét van, pár kocsi itt-ott, de nekik ugyanúgy nincs már ebben semmi meglepő, mint nekünk. A csuklóimra tekered az övet, a váltóra kötöd, a hajam félcopfban összefogod, a csuklópántod alá fűzöd egyszer, és már az öledben a fejem, kemény ritmust diktálsz, nem ismersz kegyelmet, nincs ellenállás, egyre mélyebbre egyre hosszabban tolod, és mi mást tehetnék, mint csinálom, amit akarsz, hisz élvezem, de még hogy….az ülésfűtés keményen összedolgozik Veled, imádom, hogy ilyen rafinált vagy, nem véletlen, volt időd kiagyalni….feszülnek a combizmaid, vasmarokkal tartod a fejem, húzza a hajam a bőr csuklópánt, de ugye a macsóformára gerjedek, ez a végzetem. Megfeszülsz, érzem a gyönyöröd pillanatait, és az utolsóban a szemembe fúrod a tieid, míg az utolsó csepp még csillog az epres ajakápoló nyomain. Perverz vagy, mint mindig, az ujjaddal törlöd le, és csak mellékesen súgod a fülembe, miközben a pántba fűzött hajamnál fogva rántod a fejem a mellkasodra, hogy na most búgj Baba… 🙂
