– Mondd, Mester, milyen az éj végtelenje?
– Kincsem, olyan, mint vágyunk és szerelmünk soha véget nem érő örvénye.
– Mondd, Mester, milyen a gyémánt csillogása?
– Kicsim, olyan, pontosan, mint amit egymás szemében látunk, egyesülésünk pillanatában.
– Mondd, Mester, milyen az ártatlan csodálat?
– Èletem, olyan, mint amikor ülsz előttem, és csodakék szemeiddel iszod a lényem.
– Mondd, Mester, milyen a végzet asszonya?
– Egyetlenem, olyan, mint Te, mikor láncaidtól megszabadulva élvezed, amit adok, tudva, hogy férfinak legnagyobb gyönyöre a szeretett nő gyönyöre.
– Mondd Mester, mi vagy Te nekem?
– Kicsim, én vagyok, aki mellett teljessè válsz, a mestered, szerelmed, a különleges és egyedi, örökké tartó élményed vagyok. Az vagyok, ami a jövőbeni énedet olyanná teszi, amilyen leszel, vágyaidat megélt és teljes nővé, az vagyok, aki forrósággal tölt el, bárhol legyél, a másik feled vagyok.
– Mondd Mester, mi vagyok én Neked?
– Kincsem, létezésem szerelme, egyetlenem, az vagy. Tőled vagyok az, aki.
– Szeretlek, Mester.
– Egyetlenem, én is szeretlek Téged.
