A korbács kíméletlenül csattant a nő hófehér bőrén, halvány piros sávokat hagyva maga után. A Mester ügyelt rá, hogy a nő derekán, hátán lévő színes tetoválást ne sértse fel, hisz imádta, buja díszként simult a bőrbe, misztikus tartalmával felidézte a régmúltat. Az első néhány csapás után hosszú ujjaival simította végig kedvese kerek fenekét, majd keményen a lábai közé nyúlt, és elmosolyodott, hisz pontosan abba a forró, nedvesen csillogó szeméremdombba ütközött, amire várt. A nő nem láthatta, hogy Mestere ágyékán már fenyegetően feszül a sötét gyapjúszövet a fenevad felett, mégis megérezte, hisz érzékei kifinomultak, buja, szenvedélyes lénye képtelen volt ellenállni az érzékiség és a fegyelem kettősének. A férfi lesújtott még két tucatszor, majd a nő elé lépett, erős ujjaival megmarkolta a dús kebleket, elégedetten nyugtázta a megjelenő merevséget, majd megszólalt…
-Izgató vagy, és izgatott….érzem rajtad a vágy édes aromáit, és az előbbiek csak fokozták kínzó éhséged. – A nő nem szólt, csak megnyalta duzzadt, vörös ajkait.
– Szomjas vagy? – nevetett a férfi, majd az asztalhoz lépett, töltött az egyik csillogó pohárba, a bor enyhe csokoládés aromai belengték a szobát. Tanítványához ment, dús, aranyos fényű tincsei közé nyúlt, fejét hátrafeszítette, és lassan öntötte piros ajkai közé a bort, mégis, néhány csepp pimaszul melléfolyva a nő nyakán át a kulcscsontjaira hullott. A Mester nem tudta tovább uralni ösztöneit, a bort gyorsabban öntötte, áttetsző vörösbe vonva a kebleket is. Letette a poharat, majd kemény csókot adott a nő bortól aromás ajkaira, és félig harapva, félig ajkaival simítva bőrét, élvezte a bor bukéját, ahogy keveredett a nő illatával. Megrészegítette a vágy, térdre nyomta partnerét, kigombolta ingét, feltárva ezzel széles mellkasát, majd kioldotta övét, és megvált a nadrágtól is. A nő nem láthatta, de a Mester szemeiben tűz égett, a hatalom, a birtoklás, a vágy, a szenvedély, az érzelem, és egy csippetnyi gyengédség tüze, ami felperzselte a nő érzékeit, úgy lüktetett a teste a forró vágytól, hogy lávának érezte ágyékát, ami magába olvasztja a férfit, mihelyst hozzáér. A Mester megragadta a gyöngysort, szorosra fogta a nő hófehér nyaka körül, megszabadult az alsótól is, és az érzékien duzzadó férfiasságát tanítványa vágyakozó ajkaihoz érintette. A nő érezte, hogy a férfin kezd végleg eluralkodni a vágy, és ez óvatlanná teszi, könnyedén felül kerekedhetne, de nem ezt akarta. Nyelveivel megnedvesítette ajkait, majd finom, óvatos mozdulatokkal kényeztetni kezdte az ágaskodó fenevadat. A Mester felnyögött, mohó természete kezdett felülkerekedni, és a gyöngysorral vezetve a nő fejét, tövig behatolt az ajkak között, keményen lüktetett a nő torkán, majd pár másodperc múlva kintebb engedte, levegőhöz juttatva ezzel kedvesét. Kiélvezett minden pillanatott, mélyre hatolt, lent tartott, majd kemény ritmust diktált, a nő szenvedélyesen tette, amit a férfi kívánt. A mélység fullasztó másodpercei könnyeket csaltak szemeibe, a puha nyakkendő alatt csillogó sávként jelentek meg, mégis élvezte, gerince mentén tüzes golyóként száguldozott a vágy. A Mester megelégelte a játékot, buja fantáziája éhessé tette, leemelte a nőről a gyöngysort, talpra segítette, a kanapéhoz kísérte, leültette. Egyik lábát a karfára tette, a másikat, miután ő is leült, a térdére tette, és finom mozdulatokkal haladt a nő combjain, egészen a forrón lüktető szeméremdombig. Végighúzta ujjait az ajkakon, finom, majd egyre keményebb mozdulatokkal játszadozott velük, és az egyre inkább dagadó gömböcskével, míg tanítványa hangosan sóhajtozni nem kezdett. Nem engedte tovább, erősen rácsapott, majd mosolyogva mondta…
-Nem, még nem……- és hosszú ujjait a nő hívogató barlangjához vezette, a forróság, ami odabent fogadta ujjait, pattanásig feszítette vágyát, férfiassága lüktetve követelte a kielégülést. Nehezen, de uralta ösztönét, ajkai közé vette a gyöngysort, benedvesítette, majd szépen, egyenként kezdte felhelyezni az ujjai helyére a szürkés gyöngyöket, szavakkal ingerelve tovább a nőt….
-Mert várakozasra kárhoztatsz, miközben te magad vagy a türelmetlenség, engedetlen vagy, miközben fegyelmet vársz….- és így tovább, míg csak pár darab maradt hátra. A Mester elégedetten csodálta kedvese vágytól örvénylő, kéjsóvár testét, majd újra a padlóra tolta a nőt, hogy tegye, amit kell, kényeztesse, játszon vele, keményen, mélyen. A nő ajkai forrón ölelték körbe a fenevadat, és az egyre inkább lüktetve közeledett a gyöngyörhöz, a mai elsőhöz. A férfi lerántotta a nyakkendőt a nő szemeiről, a borospohárért nyúlt, másik kezével a tincsek közé markolt, és a finom remegéssel érkező gyönyör első cseppeit a nő ajkai közé, a többit a pohárba engedte, kemény szemkontaktust tartva kedvesével. Hosszú gyönyör volt, méltó ahhoz, hogy az este elsője lehessen. Tanítványa kéjesen, éhesen nézett Mesterére, szemei mohón falták a férfit, többet akart….
-Megkapsz mindent, kiscica, csak legyél ügyes…..- a nő dühösen csattant volna, de a férfi így szólt…
-Szomjas voltál, nem? Igyál!! Ha elfogyott, mind, kiélvezed azt a gyöngysort…..-majd óvatosan, szinte cseppenként folyatta a pohár opálos tartalmát tanítványa buja ajkaira…….
