Hideg decemberi kora este volt, a magas épület ablakain át nézte a lány a kinti világot, ahogy a fehéren csillogó hópelyhek hullottak a kopasz fákra, jeges útra, csillámos porcukrosra varázsolva a várost. A férfit várta, csak a hangját hallotta, ahogy pár szót váltott az őrrel, mielőtt elköszönt, majd határozott léptekkel indult el felé, markáns vonásait az a magabiztosság és erő tette oly vonzóvá, ami szüntelen sugárzott kék szemeiből. A lány ösztönösen fentebb húzta csillogó pulcsija nyakát, kellemes remegés futott végig gerincén a férfi közeledtére, és ahogy az arcába hulló tincseit a válla mögé simította, megcsillant valami a szemeiben.
A férfi védelmezőn kísérte őt le, a mélygarázsba, mintha örökké óvni akarná, csendes, mégis határozott szavakkal kötötte magához a lány figyelmét, lelkét, szívét, lépésről lépésre egyre inkább, és ahogy a hideg, sötét garázsba nyíló ajtót nyitotta, a szemein megcsillant valami.
Beszélgettek, látszólag közömbös témákról, mégis, milliónyi szikrával vibrált a levegő a hűvös félhomályban, ahogy a kimondott és kimondatlan szavak fonala összeállt egy egész művé.
A lány félénk kérései, kérdései, szemérmes pillantásai nyújtották átadóan csuklóit, szívében lüktető érzelmei engedték látni hófehér nyakát, mély elköteleződése simította félre haját kulcscsontjai elől, megmutatva ezzel mindent, mit bizalommal tehet.
A férfi finom válaszai, védelmező, óvó utasításai, birtokló tekintete bilincselte le a hófehér csuklókat, szívében megszülető vágya, érzelmei fonták körbe láncként a lány finom vonalú nyakát, terveinek, hatalmának eltéphetetlen kötelei futották körbe birtoklással a hatalmasra nyílt szemekkel őt néző lányt.
A férfi szavai tüzes pengeként hasították a jeges levegőt, izzott ajkain az elszántsággal vegyes érzelem, vörösen vibrált hosszú ujjaiban az akarat, amint a lány után nyúlt, halk, szinte néma mondatait csak a lány értette, ahogy a sötét kocsihoz simulva beszélt hozzá, és egyetlen pillanatra fellángolt a tűz, hogy végleg a nőbe égesse a jelet, a férfi elegáns, határozott névjegyét, mi örök pecsétként őrzi a titkot, hogy…
Egyetlen pillanatra vulkánná változtatva a hóborította épületet, Mesterévé lett a férfi, féltett, óvott kincsévé a lány.