Este volt, a város felett, a hegyen, a fák között kora őszi szél fújt, időnként felkapva néhány korán lehullott, sárgás falevelet. Egy-két késő esti futót leszámítva csupán a pár tizenéves srácból álló csapat színesítette a szeptemberi este szürkeségét. Két padot foglaltak el, és beszélgettek, néha hangosabban, majd időnként egészen elhalkulva, mintha titkokat meséltek volna, és felettük ragyogott az éjjeli kékbe öltözött égbolt ezernyi csillaga. Egyikük, a legmagasabbnak, legerősebbnek tűnő időnként felnézett az égre, csak egy pillanatra, mégis, úgy tűnhetett, vár valamire, hiába rejtegette fura érzeteit, az izgatott mozdulat, amint a csuklóját körülölelő bőrpántot simogatta, elárulta. Talán senkinek sem tűnt különlegesnek az az este, ő mégis, mielőtt hazaindultak volna, utoljára felemelte kék szemeit az égre, és látott valamit, valamit, amit várt, vagy csak sejtett: egy hullócsillagot, aprót, mégis, neki jól láthatót, és abban a pillanatban teljes bizonyosság öntötte el, hisz…..
Azon a szeptemberi estén, valahol, talán nem is olyan távol, megszületett egy apró lány.
Évek teltek, hosszú évtizedek múltak, a bőrpánt az egyik dobozba bújva feledésbe merült, mégis, az addigra férfivá érő srácban a hullócsillagok különleges érzelmeket ébresztettek, akárhányszor az eget kémlelve látott egyet.
Szeptember volt, és érezte, mennie kell, tette, amit a szíve diktált, mégsem értette, érezte, pontosan miért.
Tavasz volt, illatos virágos április, és ő a hegyen volt újra, mosoly játszott ajkai sarkában, hisz aznap, ott, ahol lennie kellett, a folyosón, szembejött vele a lány. Fiatal volt, fürge lépteinek koppanása visszhangzott fülében, ereiben lüktetett forró vére, ahogy egyre inkább biztossá vált, ami oly egyértelmű.
Újra szeptember volt, szokatlanul meleg szeptember eleje, és a lány mit sem sejtve mosolygott rá. Nem tudhatta még, hogy a mellette ülő férfi milyen tudást birtokol…..és ahogy arcába hulló tincseit a fülé mögé simította, hófehér csuklóján megcsillant egy ékszer, sötét bőrpántok ölelték a kristályok díszes sorát, ezzel végleg bizonyítva, ő az, akinek születéséről oly sok éve hírt kapott.
Késve érkezett, késve lépett az életébe, de hisz ez oly várható volt, a születése is késett…..és ahogy mosolyogva a lány kék szemeibe nézett, egyetlen kérdés futott át rajta……ugye akkor már nem késel, amikor végleg eggyé leszünk? <3
