Volt egy lány, aki mélyen hitt a szerelemben, alázatban.
Volt egy nő, aki hosszú évek alatt megtanulta, miért is ajándék és átok egyben, mi lelkében rejtőzik.
Volt a lány, aki gyanútlanul belesétált valamibe…..valamibe, ami rá várt már rég, gondos kezek, precíz mozdulatok által szőtt háló, mi teljes mértékben rá volt szabva, másnak aligha volt látható vagy érezhető….
Van a lány, aki határtalan naivitásával, gyermeki lelkületével egyre mélyebbre ment az erdőben, hisz csalogatta őt valami….valaki….valaki, aki jobban ismerte őt bárminél vagy bárkinél.
Van a nő……a háló rabja, küzdene, de nem tud, szabadulna, de mélyen, a lelke mélyén igazán sosem akart szabadulni, nem vágyott szabadságra….és reszkető lelke lassan megadja magát a háló gazdájának.
Van valaki, aki most születik…..szenved az átalakulás kínjaitól, hullajtja csillogó könnyeit mély, igaz és alázatos érzelmei börtönében, mégis változik, hisz…..
Volt valahol egy ember, alakja homályba veszett, de ereje, a szemek ereje tisztán ragyogott.
Volt egy pasi, aki csak úgy ott volt….véletlenül….ha létezne olyan.
Volt a férfi, aki ereje és tudása birtokában stratégiát épített, elemzett és pontosan időzített….hálót szőtt, precízen mesterit, csak a lányra szabva.
Van a férfi, a Vadász, és űzi a nőt, mélyre, opálosan csillogó szálak közé, hajtja a lányt mélyre, a birodalmába…..és nézi, az első sorból, a születést…..míg ég minden köztük, lángol a háló, izzík az éjjel……
Van a Mester…..tűri, viseli, talán szereti is a tüzet, néha belesétál, időnként szavakkal megérinti a bábot…..mert
Van a báb, a valamikori lány, saját félelmei, vágyai börtönébe zárva küzd magával, a tűzzel, mi alakítja…..mígnem nem marad más, mint reszkető lelke, ami már rég átadta magát a várakozónak….
Lesz egy új valaki….a Pillangó, szépséges színeivel, minden bájával …..
a Mesterhez tartozó.
