/….és igen, egy napon útra kelek, nesztelenül, ahogy a macskák járják útjukat az éjjelben, és Te mégis meghallod, megérzed lépteim dallamát, ahogy közeledek feléd….. kint vársz már, minden holmid becsomagolva, hisz felismerted végre, hol az igazi otthon; ott, ahol a nagymacskáké, a csillagos éjjelben, sűrű erdők végtelenjében, ott, ahova egymás szemén át vezet az út …./