Születésünk nem szokványos módon történt, nem e világi eseményként, azt az illatos, lilás fényben úszó éjjelt, ahol az ilyen alkotások születnek, nem ismerhetik az itt élők. Megálmodónk egységet hozott létre, egy kékes-lilás gömb formájában, mely minden tulajdonságunkat, érzésünket, tudásunkat felsorakoztató színes paletta gazdája volt. Kivételesen hatalmas tudásával, bölcsességével tudta, melyiket kinek szánja, és akarata, tekintetének villanása sorba rendezte, majd egyenként hozzánk rendelte őket. Nekem adta a Hold ezüstös ragyogását, hogy bőrömön viseljem, ha leszáll az éj, az egyiptomi titkok világát, különleges lüktetését, hogy a zene ritmusára létrehozhassam a varázslatot, a puhaságot, érzékiséget, hogy úgy simuljak akár a tajték alkonyatkor, a kíváncsiságot, ami mindig előrehaladásra késztet majd, és a gyöngyök opálos fényét, halvány csillogását, hogy idővel majd, szembesülve magammal, keressem őket, hisz ők kötnek ikerfivéremhez. A gömb másik feléhez rendelte az aranyos fényt, hogy Napként beragyoghassa a világokat, fényt adhasson mindkettőnknek, ha az elveszettség sötétje ránk borulna, a nyugalmat, bölcsességet, hogy utat mutathasson, csendes, különleges hangot, hogy szavaival megbabonázza az őt hallgatókat, erőt, hogy védelmezzen minket, ha elvesznénk a világ zajai között, és újra magához emelhessen, létrehozva az egységet, a megfontoltságot, amivel korlátok közé tudja szorítani a kíváncsiság okozta állandó felfedezési vágyat, megalkotva a tökéletes egymás mellett haladás valóságát, a tudatot, hogy keresnie kell neki is a gyöngyöket, hisz a válaszok megtalálásához is azokon keresztül vezet az út. Mindkét félhez kékséget rendelt, mi megidézi a tengerek hol nyugodt, hol haragos kék mélységét, az ég tiszta kék magasságát, és valahol, egységünk egyik színét, hogy biztosan felismerjük, ha szemben állunk vele. Munkája végeztével a gömb pontosan, középen kettévált, és én kíváncsiságomból adódóan puha, légies léptekkel indultam megismerkedni a világokkal, és alkotónkkal, fivérem óvása, védelme kísért, ujjai az ujjaimba fonódtak, hajunkat időnként egyetlen csillogó fátyollá fésülte a szél, ahogy megfontoltsága és bölcsessége révén már ő haladt épp csak pár lépéssel, de előttem, kialakítva a megmásíthatatlan rendet, mit születésünkkor kaptunk.
