……..
Számtalan, az acélszürke ezernyi árnyalatában játszó felhő tornyosult a tavaszi halványkék égbolton, egészen eltakarták a nap ragyogó, sárgán fénylő korongját, egyértelműen jelezve, vihar készül.
Ott állt, fent, a hegy tetején, az egyik barnára festett pad mellett, és égszínkék szemeivel a horizontot simogatta, gyengéden és érzékien, mintha csak markánsan metszett vállvonalat, erőtől duzzadó, mégis óvó karokat követne, amik csak sejtetik, semmiképp sem mutatják gazdájuk valódi erejét. Olykor lesütötte szemeit, sötét, hosszú szempillái árnyékot vetettek arcára, és a pírra, ami rózsás-pirosba fordulva árulta el gondolatai mélységét.
Hozzá öltözött a hangulatához, és a kitörni készülő viharhoz, nadrágja a pír színeiben omlott a cipőire, bőségükből adódóan csak a ragyogó, ezüstös kövekkel díszített pánt látszódott, a karcsú, fényes sarkak rejtve maradtak, felsője puha, lágy anyaga egy rafinált csomónak köszönhetően az ég tündöklő kék színében sugarasan futott szét dús keblei között, mágnesként vonzva a tekintetet. Csokoládé tincsei arca körül szabadon szálltak, néhány fonat játékosan bújt meg a hullámok között, finoman egyensúlyozva komolyság, bujaság, báj és határozottság között.
Egyetlen, óriási csattanással adta hírül az ég, hogy a vihar megkezdődött, a felhők szürkéi egészen sötétbe fordultak, a hirtelen feltámadt szél esőillatot hozott, és valami egészen mást, összetéveszthetetlen és markáns aromát, amit millió közül is felismer az, aki nyitott rá. A szél rendbe fésülte az addig rakoncátlan, játékos fürtöket, és egy nagyobb lökéssel a hátára igazította, mintha erős ujjak ragadták volna össze egyetlen, fényes csokorba a dús hajzuhatagot, és ez az erő lassan kúszott előre, kulcscsontjait simítva a nyak finom, selymes bőrére, majd az álla alá, hogy egyértelműen jelezze, megérkezett. A következő pillanatban az erős, izmos karok ellentmondást nem tűrve fonódtak köré, és ő tűrte, ahogy az éles, fehér szabályos fogak nyakának hamvas, finom bőrébe mélyednek, piros, íves mintát hagyva maguk után, szavak nélkül rendezve szerepeket, sorokat, erőviszonyokat.
A kiüresedett hegyoldal megadón simult a vihar tomboló ereje és hatalma alá, némán engedve át magát, megmutatva ezzel a rendet, ami egyszerre evidens és szokatlan, megkapó és félelmetes.
…….
