Hosszú-hosszú hónapok óta, talán inkább évek óta nem hódolt ilyen jellegű élvezeteknek, oly sok idő óta, hogy akár el is felejthette volna, milyen, mégsem így történt-pontosan emlékezett az ízekre, illatokra, arra az édes pillanatra, amikor egész testét elöntötte az endorfin okozta élvezet…. Egyetlen kockányi, sötét, majdnem éjfekete gyönyör, a maga kesernyés édességével, ami már lehetne ismeretlen csábító is, ha nem kúszik be teljesen más formában, képben az életébe.
Többször találkoztak már, csak úgy futólag, igazán nem is figyelt rá, valahogy nem volt szimpatikus, az összhang sem volt meg, pedig erős alkatából, kisugárzásából, a maga nyers férfi energiájából adódóan akár vonzó is lehetett volna – egészen addig a hihetetlen, mégis valóságos pillanatig, ott este, az utcai lámpák alatt. Ott, ahol még gondolni sem illett volna rá, ott, a sötétben, az a csokoládé, az egészen fekete fajtából, aminek jellegzetes kávés aromája van, ragyogni nem kezdett a férfi szemeiben. A fellángolt vágytól, vonzalomtól csillogó étcsokoládé tekintet lüktető, finom szálakkal vonta be a nő alakját, mintha csak egy különleges bonbont díszítene, és a jeges, ködös esti utcán tapintani lehetett az ugyan ki nem mondott, de annál inkább élő vágyat a beteljesülésre, ahogy az étcsokoládé ellentmondást nem tűrve, az ősi férfi erővel maga alá gyűri a selymes vaníliát. Szavak peregtek, hisz nem csak ketten voltak, és a férfi olykor belezavarodott a felesleges, akkor és ott értelmetlen mondatokba, amikkel csak úgy, a maga hanyag módján leplezni akarta-ha akarta egyáltalán-a vonzalmát a nő iránt, aki meglepetten és szemérmesen fogadta a néma, mégis oly ordító jeleket, melyek emlékeztették az elsőre, arra a csípősen édes csokoládéra, ami egyszerre kényszerítette térdre és emelte a magasba. Tudta a nő pontosan, hogy mit jelent, érezte magán az olvadó csoki forró édességét, az eleinte gyengéd, majd egyre mohóbb férfi tekintetét, és tökéletesen elégedett volt a ténnyel, hogy ez csupán csak a kezdet, és hasonló ragyogott rá vissza kísértője csokibarna szemeiből, mellyel elkezdődött a vágy, az ellenállás, a birtoklás és játék egyedi tánca, aminek a végén minden szemérem és gátlás a porba hullik, és az étcsokoládé birtoklón öleli körbe a lágy karamelles fehérséget, mely kész vele eggyé válni.
Hosszú ideje nem hódolt már a csokoládé adta örömöknek, azon az estén egy különleges, egészen sötét, aromás változata mégis megkísértette-ellenállása pedig az idővel egyre gyengült, teret adva egy egészen más bűnbeesésnek.
Mert a váratlan ereje vitathatatlan.
