A férfi jóval magasabb termetű volt az átlagnál, abban a korban volt már, hogy pontosan tudta, miként kezelje a végtelen hosszúságú végtagjait és a tényt, hogy kevesen érik el a szemmagasságát. Örökké vidám természetű, kisfiúsan-sármosan ragyog az arca a mosolytól, tejcsoki barna szemei sarkán még a nevetőráncok is ívbe rendeződnek az örök derűs mosoly következtében, ahogy a férfi az őszes-fekete dús hajába túr ujjaival, az ő jellegzetes, egyedi stílusában-úgy naponta százszor.
Az autópálya ezen szakaszán ritka a forgalom, most egy lezárás miatt mégis feltorlódótt a kocsisor, türelmesen táncoltatta ujjait a kormányon, a csokihalom olyan ütemben fogyott az anyósülésről, ahogy az üres édesség csomagolások halmozódtak, apróbb hegyet alkotva az ülés előtt. A lány félig csipkelődve, félig irigykedve mondja neki mindig, hogy azért mosolyog folyton, mert csokin él- elnézve a fél órányi édesség pusztítást, jogosan. Az előző este minden percének emléke átjárta egész testét, a csipkelődéstől kezdve az utolsó csókig, és a mosolyától felragyogott az arca, olyannyira, hogy az ezüst terepjáró szinte világított az alkonyati autópályán, versenyt csillogva a haja hamvas ezüst-mákos-porcukros színével.
Az apró lakás minden sarka, szobája férfiasan egyszerűen volt berendezve, semmi sem zavarta meg a nyugalmat, ami a falakból áradt-köszönhetően lakójuk derűs természetének. Aranyos félhomályban úszott a szoba, a férfi egyenes szabású, sötét farmert viselt, fekete bőrszíjjal, meztelen mellkasán a szőrszálak időnként megcsillantak a hangulatvilágítás vibráló fényében. A lány a puha szőnyegen térdelt, pontosan szemben vele, a köztük lévő óriási magasságkülönbségnek köszönhetően a férfi derekáig sem ért fel, fekete bársony bodyjának nyaka pántként simult kulcscsontjai fölé, az ovális, mély kivágás pontosan annyit mutatott dús kebleiből, amennyitől a férfi agya teljesen elborult a vágy buja, sűrű felhőjében. Finoman, mégis határozottan az álla alá nyúlt, felmelte a fejét, a lány aranyosan vibráló kék szemei összefonódtak az őt faló tejcsoki örvénnyel, és magasságát meghazudtolva ruganyosan hajolt a lány arcához, hogy puszit adjon-épp úgy, ahogy első alkalommal tette, csak itt, és most, a következő pillanatban már szinte erőszakosan az izzó, piros ajkakra tapadt, és csókja semmi kétséget sem hagyott partnerében azt illetően, hogy mi következik. Kikapcsolta az övét, a farmerből szinte kirobbant a fenevad, végigsímította a lány arcát, és egyenes utat talált magának a forró, puha ajkak között, ahol percről percre mélyebbre hatolt, egyre intenzívebb ritmusban, hosszú ujjaival két kézzel fogta az előtte térdelő arcát, aki úgy nézett rá, mint azon a délutánon, amikor a fotelban ült, és ő lehajolt hozzá azért a bizonyos, első pusziért. Izzott a lány szeme, és a gyönyör robbanni készült, édes, opálos cseppjei úgy tűntek el a buja ajkak között, mintha sosem lettek volna. Az elégedett, mégis érzelmes mosoly talán még a szokásosnál is szikrázóbban ragyogott, ahogy a férfi a szőnyegre heveredett, és édes kényeztetőjét maga alá gyűrve, csókolva, a lány ujjaival a hajában meghallotta a mondatot, amivel nem tudott vitatkozni:
-Neked mindened édes, a hajad is olyan, mint a porcukros mák, amit a tésztára szoktak szórni….
Az előző este intezívebb volt, mint bármelyik eddigi élete során, azonban a vágy és fenevadja újra éledezni kezdett, a telefonért nyúlt, és egy gombnyomás hatására már a lány hangja csilingelt a kocsi utasterében.
-Estére visszaérek, találkozunk? Még az autópályán vagyok, mit csinálsz?
-Csak mákot és porcukrot keresek, mert egész nap azt ennék…
