Nem az első volt, már elmúlt az óvatos, majd egyre inkább célba érő érintések, finom csattanások ideje, de valahol még az elején, hisz bőven akadt titok, elhallgatott, felfedni soha nem szándékozott vágy, ami kiderítésre, feltárásra várt, hogy a remegő, pirosan izzó ajkak érzékien súgják gazdájuk fülébe azokat a szavakat, mondatokat, amiket senki más nem hallhatott még. Este volt, néma, csillagos, forró éjjel, de ebből a szobában lévők semmit nem érzékeltek.
A férfi az egyik fallal szemben állt, a szoba közepén, sötét, éjkék öltönyben, zakója kinyitva, ahogy inge felső gombja is, mivel nyakkendőt nem viselt. A talpa alatt vöröses fényben vibrált a puha szőnyeg, ahogy ott állt, úgy tűnt, mintha lángok ölelnék, és ezt a képet hűen visszaadta a szoba levegőjében vibráló szenvedély, izgalom és a vágyakozó sóhajok forró, édes illata. Csak állt, vállszélességű terpeszben, némán, erős ujjai között egy korbácsot tartott, és nézte a szemközti falat…nézte, és ragyogó, sötét szemeivel a nőt falta, aki a kereszthez kötözve, csupaszon állt vele szemben, ezúttal mezítláb, csupán a fekete bőrbilincsek tompa fénye és az ékszerek diszkrét csillogása törte meg meztelen bőrének hófehér ragyogását, az arcán némi szemérmes, mégis vágyakozós pírral kiegészítve. Ő viselte a nyakkendőt, szemeit elfedte a kelme éjkék színe, aranyos, szőke fürtjei két copfba fonva omlottak vállaira. Egyenletes, viszonylag gyors ütemben lélegzett, a keblei precízen mozdultak minden egyes levegővételnél, időnként odavonzva a férfi éhes, mohó tekintetét.
Határozott léptekkel közeledett a Mester a nő felé, egészen addig, míg a lány sóhajait az arcélén meg nem érezte, olyan közel ment, hogy kedvese mellei a mellkasának feszültek, és ebben a pillanatban a lány résnyire nyitotta vörös ajkait. A férfi megragadta a nyakát, finoman végigsimította a csókra váró száját, majd egy halk hang kíséretében elérte a pírtól forró arcát az első csattanás. Csak kicsit mozdult el a nő teste, hisz mint mindig, most is váratlanul érte a gyengéd mozdulatot hirtelen leváltó erő, és ez a kiszámíthatatlanság aznap este is, ahogy eddig is, felkorbácsolta vágyait, a kellemes, mégis mohó bizsergés villámként száguldott át a testén, és vágyakozó, éhes viharként tombolni kezdett. Még láthatatlan volt, a férfi mégis megérezte kedvese fokozódó vágyát, elmosolyodott, és középső ujjával egyetlen, határozott vonalban végigsimított a nő testén, az ajkaitól indulva egészen az ágyékán csillogó apró, piros kőig. Szorosabbra fogta ujjai között a korbácsot, és egészen a lány füléhez hajolt, majd mély, határozott hangon beszélni kezdett:
-Van néhány féltve őrzött titkod, amit tudni szeretnék, és amikről Te is szeretnéd, ha tudnék, hisz finoman utaltál rájuk. Három ilyet fogsz ma éjjel elmondani, lesz, amelyik könnyen kibukik belőled, és lesz, amelyikért keményen meg fogsz dolgozni. – Felemelte a korbácsot tartó kezét, és a hosszú bőrszálakkal végigsimított a nőn a térdétől kezdve a hasáig, majd lesúlytott a combjaira. A lány megremegett, de nem szólt; a dac, a vágy, és a megadás szándéka heves háborút vívott lelkében, felemelte fejét, amiből a Mester azonnal tudta, nem fog még beszélni. Csattant az újabb ütés, valahol a csípője és a hasa között, majd éles kontraszként keményen megcsókolta vérvörös ajkait, és szinte azonnal tompa hang kíséretében elérte a tenyere a lány arcát, aki nem tudta már tovább uralni a testében tomboló vágyat, és hamisítatlan jelként apró csillogás tűnt fel a diszkrét ékszer mellett. A férfi nézte engedetlen kedvesét, lángolt benne a birtoklási vágy, és a sóvárgás a gyönyör után, de uralkodott magán; egy ideig még biztosan, hisz akarta, hogy megnyíljon. Levette szemeiről a nyakkendőt, tekintete nyársként fúródott a nő kék íriszébe, és még mielőtt a lány dacolva elfordíthatta volna a tekintetét, az álla alá nyúlt, keményen tartva a szemkontaktust, addig, míg kedvese össze nem préselte ajkait.
-Számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű. Így jobb is lesz….nézz rám! – a nő a Mesterre emelte haragos, mégis vágyakozó tekintetét, de az ajkait még mindig szorosan csukva tartotta.
– Mivel sokáig fog tartani, kedvemre valóbb lesz, ha szemben állsz a kereszttel, ezért megfordulsz. Ehhez el kell engedjelek, de mivel hisztizel, a fejedre teszem ezt a könyvet-az egyik kedvenced- és nem eshet le, nem tehetsz egyetlen lépést sem, csak ha szólok. Megértetted? -a lány összehúzta szemeit, majd bólintott, és a könyv máris a fején volt. A férfi letette a korbácsot, kikapcsolta a bilincseket, majd élesen csattant a hangja:
-Forduj meg!- és enyhén gonosz mosoly kíséretében figyelte az óvatos mozdulatot, majd elégedetten vette tudomásul, hogy a kedves, kivételesen, ebben legalább együttműködött. Rögzítette a csuklóit és bokáit, majd egyik kezével a fonatokat összefogva hátrarántotta a nő fejét, és folytatta…
– Így fogsz itt állni, míg én , élvezve a látványt, elintézek pár dolgot….talán iszok is, hisz Te nyilván nem kérsz. De előbb….kis színt adok a popsidnak….-és erős ujjaival finoman belemarkolt a kerek domborulatba, egyre erősebben fogta, gyúrta, majd egy finom simogatást követően hangosan csattant az első ütés, majd a második….és még jónéhány, időként érintéssel váltva a tompa hangokat, addig, míg a lány bőre fehérből pirosas-vörösre nem váltott. Mire végzett, a sötét szövet az ágyékán igencsak szorosnak tűnt; sötéten csillogó szemeivel elégedetten méregette az ütesek okozta bőrpírt a kerek popsin, és a vágy nedves csillogását a belsőcomb hamvas bőrén. Újra hátrahúzta a lány copfjait, fogaival a kulcscsont feletti fehér bőrt karcolta, majd halkan így szólt:
– Jó szórakozást kiscica!
Nyugodt, határozott léptekkel a szemközti fal előtt álló fotelhoz ment, levette a zakóját, hisz forró volt az éjjel, kint is, bent is, töltött magának a sötét vörösben pompázó karakteres borból, kényelmesen elhelyezkedett, majd elővett egy szivart, és meggyújtotta. Nézegette a nőt, ahogy ott állt, kikötve, a popsija pirosan izzott…..és telefonálni kezdett. A lány dühös volt, és mégis, fűtötte a szenvedély, az éhes mohóság, de tudta, a megkönnyebülés nagyon messze van még. Mire fontolgatni kezdte volna, hogy beszélni kezd, a Mester valakivel tárgyalásba, vagy valami olyasmibe kezdett, peregtek a határozott szavai, és szemeit egy pillanatra nem vette le kedveséről….aki egyre inkább kínzónak, és nehéznek érezte a szituációt…..
