A nő kiélvezte a gyönyör édes cseppeit, szemeiben zafírként ragyogott a csillapíthatatlan vágy. Mestere féltőn, mégis birtoklón nézte, majd felsegítette, kinyitotta a nő csuklóit fogva tartó bilincset, és az elzsibbadt ujjakat tenyerébe fogva a szőnyegre húzta. A gyöngyök kellemesen, mégis egyre kínzóbban izgatták türelmetlen testét , a szenvedély tüze élénkebben vibrált kéjsóvár ágyékában, mint a kandalló narancsos tüze, türelmetlenséggel vegyes vágyakozással nézegette a férfi hátát, és az azon sejtelmesen, az izmok mozgásával harmóniában elterülő sötét tetoválást. Tudta, mit jelent, mindig felizgatta, és épp ezért, egyetlen mozdulattal átkarolta a férfit hátulról, majd finoman a vállába harapott. A Mester hirtelen megfordult, megragadta a nő csuklóit, majd így szólt…-Nem kellett volna….Te is tudod, ma nem tehetsz semmi ilyesmit. Könnyen megadtam volna neked a gyönyört, de így….sajnálom drágám, mégsem kapod meg.- A csuklóinál fogva vezette a dacoló nőt a hálóba, a nagy, kovácsoltvas ágyhoz, majd az ágytakaróra lökte. A nő hirtelen feltérdelt, a baldachin vörös szövetét ujjai közé fogta, és fátyolként használva őket, tovább ingerelte Mesterét. A szobába csak a Hold fénye és a kandalló ragyogása jutott be, mégis, a férfi pontosan kivehette kedvese minden domborulatát, és a kilógó, csillogó gyöngysort. Gyorsan kellett váltania, hisz a nő nagyon hamar megérzett mindent; csókkal terelte el figyelmét, kedvese érzelmesen fonta karjait Mestere nyaka köré, úszva a győzelem mámorában. A férfi pontosan ekkor csapott le, a tarkójánál megragadta a nő aranyos fényű tincseit, majd egyetlen pillanat alatt az ágyra döntötte, és csuklóit a díszes ágytámla egyik ívén lévő pántokhoz rögzítette. -Naiv vagy kiscicám. Azt hitted, legyőzöl? – A nő csattant volna, de a férfi forró tenyerével befogta a száját. – Az enyém vagy. Csak az enyém.- Mélyen, birtoklón és kitartóan nézett kedvese kék szemeibe, míg meg nem szűnt íriszén az ellenkezés vibrálása. – Okos vagy. Így talán élvezetes lesz. Ha ügyes leszel. – keményen csókolta a nő duzzadt vörös ajkait, majd hirtelen beleharapott, kedvese felszisszent, de nem szólt. -Csendben maradsz, bármit is teszek, különben nem kapod meg az oly nagyon vágyott gyönyört. Tudod, hogy szeretem nézni, ahogy élvezel….de a lecke érdekében, bármit. -Gonoszul mosolygott a nőre, majd a gyöngysor végét ujjai közé fogta és kintebb húzta. A nő felsóhajtott,ajkaiba harapott, és kéjesen nézte Mesterét. -Csak játszunk….még. Kedvemre van a látvány….-majd a merev, lüktető férfiasságát kedvese combjaihoz simította. Addig húzta csak ki a gyöngyöket, hogy azokkal kényelmesen elérje a nő izzó szeméremdombját. Izgatni kezdte velük, lassan, majd váltakozó ütemben, különös figyelemmel a duzzadt gömböcskére. A nő teste megfeszült, és épp ezért, Mestere azonnal abbahagyta a mozdulatot, amire kedvese értetlen tekintettel reagált. -Bármit drágám, azt mondtam, bármit, amit teszek. -A nő gyorsan összeszorította ajkait, teste türelmetlenül követelte a megváltást. -Kis mohó. Lehet téged motiválni, csak tudni kell, mikor mivel. – Majd újra izgatni kezdte, és minden egyes élvezet határán abbahagyta, pattanásig feszítve a nőt. A legutolsó őrjítő kör után az egész gyöngysort kihúzta, kedvese ajkai közé tette, és élvezettel nézte, ahogy a nő megnyalta, kicsit megszívta a csillogó, nedves gyöngyöket. A Mester nyelve birtoklón érintette a nő nedves ajkait, szerette az ízeket, felkorbácsolták vágyait, mohóvá téve a férfit. Megragadta a nő hófehér combjait, és egyetlen, kemény mozdulattal beléhatolt, forró tenyerével újra befogva kedvese csókra, és élvezetre szomjazó ajkát. Kemény ütemet diktált, a gyönyör percei egyre közeledtek, és a Mester heves, kemény mozdulatokkal a határig feszítette a nőt-és magát is. Mégis, abbahagyta, és a nőt nézte, ahogy egyre fájdalmasabb számára a gyönyör hiánya, épp ezért, szemeivel könyörgöt kegyelemért Mesterének, és a férfi megadta neki. Újra beléhatolt, ritmusos mozdulatokkal az élvezetig lökte kedvesét, birtoklón falta tekintetével , hogy remeg a teste, és önti el keleties vonású arcát a gyönyör utáni fény. A nő hálásan, érzelmekkel telve nézte Mesterét, és finom csípőmozdulataival kedveskedve, ingerelve a férfit robbant a gyönyör, csillogó fehér cseppei a nő hasára, apró ékszerére hullottak. A férfi elégedetten, a második gyönyörtől enyhén kimerülve feküdt kedvese mellé, és ujjaival simította a nő ajkaira az opálos cseppek egy részét, pusztán csak a látvány kedvéért. Míg a Mester álomba merült, kezével kedvese keblét fogva, a nő, úgy, kikötve, emlékezett, egy érzékien fülledt éjjelre, a sötét autóban, valamikor a kezdet kezdetén….
