Esős este volt, a nyitott teraszajtón át beszivárgott a szobába a hűvös szél, egészen a szoba közepén heverő, keleties, puha szőnyegig, ahol már a kandalló melege dominált. A tűz fénye misztikusan játszott a fa burkolaton, buja hangulatba vonva a nappalit, amit csak fokozott a két öblös borospohár, és az illatos, testes, vörös barrique. A nő a pirosas szőnyegen állt, tűhegyes, csillogó cipősarkait elnyelte a szövet, fekete, szűk ingruhája szorosan simult alakjára. Kezeivel a háta mögött összebilincselve, szemeivel a padlón játszadozó fényeket figyelve várt, némán és dacosan. A férfi előtte állt, sötét öltönye decensen kiegészítette a nő ruháját, mégis, szigorú, hatalmat sugalló megjelenést adott neki. Birtoklón falta szemeivel az előtte állót, majd szótlanul közelebb lépett, egészen a nő forró, izzó testéig, keményen megragadta az állát, és csattant a hangja.
-Ezt mégis hogy képzelted? Vágyat kelteni, majd viszakozni, engedni, majd ellenállni, mindenkit kétségek között tartani? Azt hitted, nem jövök rá, hogy a saját félelmeid, kétségeid leplezed vele?
-Nem! Sosem ismersz ki igazán…..- de mielőtt a nő folytathatta volna, a férfi erős ujjai között lévő fekete korbács fegyelmezően csattant a padlón.
-Majd én megtanítom neked, hogy emelkedj felül a kételyeken! De most, ma…..egészen más lesz a műsor….- és mohón, mégis szigorúan mérte végig a nő testét, majd ujjaival lassan kezdte kigombolni a szűk ruhát, egyre többet feltárva a nő hófehér bőréből, és a rá feszülő, fekete, csipke, apró fehérneműből, mely már alig fedett valamit dús kebleiből. A testén leomló szürkésen csillogó gyöngysorok csak felkorbácsolták a férfi fantáziáját, lecsúsztatta a nő vállairól a ruhát, majd két határozott, gyors mozdulattal megszabadította a csipkés kis semmiségtől is, így csupán a lakk cipőiben állt Mestere előtt, enyhén széttett lábakkal, ágyékán nedvesen csillogott az apró ékszer. A férfi elégedetten, vággyal és szenvedéllyel teli tekintettel méregette, majd kioldotta burgundi színű nyakkendőjét, és a nőre nézett, kinek szemein együtt játszott a vágy és a kétség. A Mester a puha anyaggal borította sötétségbe a nőt, tovább lökve őt a vágyakozás útján, majd a háta mögé lépett, és kemény szavaival vezette tovább a fonalat….
-Megmutatom, mire vagy képes, ha uralkodni tudsz a kételyeid és félelmeid felett, segítek, hogy megéld legtitkosabb vágyaid, és Te is segítesz nekem uralni és megélni. Együtt fejlődünk, és most kapod az első leckét. – majd hátrébb lépett, levette a zakót, kivette a csillogó mandzsettagombokat, és ütésre emelte a hosszú szálakból álló, fényes korbácsot…..
