Olyan vagy nekem, mint a leghidegebb, legsötétebb csillagtalan jeges éjszakán a forró, narancsos tűzzel és melegséggel teli kandalló, mi magához vonz, túl közel, és én óvatlan, áhítattal teli mozdulatok közepette ölelnélek, míg élve a tüzed felemészt.
Olyan vagy, pontosan, mint napok óta szomjazónak a hűs patak, édes, csillogó, hideg vizeddel táplálsz és életben tartasz, miközben minden csepp méreg, mi az örökösen örvénylő friss tiszta víz rabjává tesz, hogy minden egyes vízcseppel a hatásod alá kerüljek, és haljak beléd minden egyes alkalommal.
Igen, ilyen vagy…..mégis, százszor is meghalnék érted, égető tűzben, örvénylő lávában, jeges, viharos óceánban, testet lelket kínzó szomjúságban….hogy százegyedszer is újjászülessek….csak hogy lássalak, hogy szemeid kékjébe újra elvesszek és beleszeressek…..végtelen halhatatlan szerelemmel. ❤
