Vágy…

Akarta, hogy marja, markolja, harapja, csókolja és birtokolja; élő, forró láncként fogja körbe a csuklóit, a nyakát, a tarkóját; feszítse hátra a fejét, hogy a háta is ívbe feszüljön; ölelje, simítsa, babusgassa; hangokra vágyott, a suttogásra, a sóhajokra, utasító de kemény hangra, csattanásra a bőrén, a szívdobogás hangjára; különböző hőmérsékletekre; a csók forróságára, az érintés puha izzására, a csattanás csípős forróságára, a sóhaj és gyönyör édes melegségére; mélységre a szemében és saját magában, a szenvedély és szerelem örvényében, a gyönyör és odaadás végtelen útjain; szavakra, kimondottra és kimondatlanra, perzselő vágyra és nyugodt elégedettségre; fényre a sötétben, édes pillanatokra a titkok rengetegében, a lélegzet és a vízcsobogás egyenletes ritmusára; a fahéj, az ezüstfenyő és a hóvirág illatára; a végtelen időben néhány pillanatnyi boldogságra és szárnyalásra.

Vélemény, hozzászólás?