Újra elkezdődött. Így kell lennie, másképp nem is mehetne. Ismét órákat töltök lapok megnézésével, írások olvasásával, de leginkább képek nézegetésével. Keresem azt az egyet, amelyik leginkább megfelel elképzelésemnek, a legközelebb áll titkos vágyam tárgyához. Jól kell választanom, hisz utána még alakítjuk, együtt teszünk hozzá, hogy mindenki elégedett legyen. Remegve nézem a képet, hát megtaláltalak, a boldog hazatalálás egyetlen pillanat alatt tölt el. Leveleket írok, beszélgetek, pontosítok, gyors telefonok, majd kitűzzük a nagy nap dátumát. Számolok vissza, de a napok csigalassúsággal telnek; végre a vágyott nap is eljön, és pontosan tudom, hogy milyen ruhákat válasszak, hogy utána ne legyen nehézség felvenni őket. Tudom, hogy lelkileg is késznek kell lennem az elkövetkező órákra.
Szem szembe villan, vonalakat húzunk, forgatunk és nedvesítünk, majd már meztelen hátam mutatva fekszek, arcomat a hűvös lapra simítva, ujjaimat összekulcsolva. Órákig fog tartani, és viselnem kell, ami történik, én akartam, és milyen nagyon akartam…..érzem és tudom, lesz egy pont, ahol elfogy az erőm, ahol könyörögni kezdek, hogy álljunk meg; de nem teszem. Erőt merítek valahonnan mélyről, és csendes harcom a mellettünk lévő helységből átszűrődő, határozott és erős férfinevetés kíséri. Erős férfi, sokkal erősebb, mint én. A rövid szünetben, amíg a fürdőbe botladoztam, elmentem mellette; és ő mosolyogva mérte végig a hátamon díszelgő csíkokat, halkan határozottan megdicsért, majd kacsintva bátorított. Tényleg erős, ő aztán tudja, milyen ezt átélni, láttam, hisz félmeztelen volt. Tovább harcolunk, időnként már kimerült vagyok, sok az érzékeny pont, vékony a bőröm, de egyszer csak, vége. Felállhatok, és a tükörbe nézhetek egy pillanatra; könnyes a szemem a gyönyörtől, büszkeség tölt el. Hálával fordulok a Mesterhez, és Ő fotóval örökíti meg munkája gyümölcsét. Kezel, utasít, finoman beszél. Az inget óvatosan veszem fel, és simítom a szoknyámra, hogy újra a nagyvilág által ismert elegáns határozott nő legyek, semmi ne leplezze le kis titkom. Boldog és hálás vagyok.
Igen, újra elkezdődött, az út, amit oly sokan ismernek, amire ha rálépünk, soha nem tudjuk elhagyni. Az út, ami egyszerre ad kínt és gyönyört, lelki szárnyalást és szabadságot. Igen, én sem tudok leállni. Épp ezért, újra elindultam az úton, hogy a bőröm ismét a tű alá kerüljön, milliárdnyi színnel és egy csodás mintával megajándékozva. Mert a tetoválásom többet mond el rólam, mint bármi. Még a szavaimnál is többet.
