Más volt, valahogy nagyon más. Nem úgy nézett rá, mint eddig, nem is úgy, azzal a csodálattal és rajongással áitatott érzelemmel, sokkal inkább a lényében kiteljesedett, erejét és bàjait ismerő és szerető, önmagával harmóniában lévő nő szemeivel. Könnyed volt és játékos, valahogy akkor ott nem feszélyezte semmi, se a hideg, se a zaj, még a vállain kigyóként tekeredő lilás sál ringása sem, hiába adott minden lépésének egy apró kis kiegészítést a meglibbenő anyagból felszálló édes-fűszeres illat képében, mégsem hozta zavarba. Valahogy önmaga volt, régóta keresett és vágyott igaz valója, és ez a tény, a maga egyszerű és természetes módjàn kibontotta szárnyait, felerősìtette érzékeit, megnyitotta szívét és lelkét, míg ugyanazzal az erővel védte is az utat, mi lelkèbe, abba az apró, opálosan csillogó gyöngybe vezet. Így, ebben a szokatlan, eddig ismeretlen érzetben fürdőzve ült ott, mégis, harmonikusabban, mint eddig bármikor. Sosem hitte, sosem gondolta, hogy valóságos lehet, mégis látni kezdett, olyan szemekkel, mik eddig lecsukva, sűrű szempillakoszorúk börtönébe zárva várták a felkelő nap fényét, látni, mit más aligha láthat. A vele szemben ülő férfi erejét a félelmében, rettegését hatalmában, szigorát a gyengédségben, súlyos gondolatait gondoskodásában, a finom bizonytalanságot az önbizalmában, a hatalmát és erejét a gyors lélegzetvételekkel tarkított csendjében. Mégis, tovább figyelte, nézte és látta, mi szővi aranyos szálakkal finoman karjaiba az előbbi csokrot; az érintés utáni vágyat az összekulcsolt ujjaiban, a birtoklást az apró mozdulatokban, az érzelmek dallamával táncot járó szívet erős mellkasában, az ölelés vágyát a bizonytalan kézmozdulatban, játékosságot az apró, precízen szétszórt halvány szeplőkben, aranyosan vibráló tűzijátékot a hideg kék szemekben, csókra szomjazást a hallgatag ajkakban….egy pajkos, játékra és érzelmekre vágyó kisfiú mosolyát a markáns, sármos, érett vonásokban. Igen, mind láthatóvá vált számára, a férfi milliónyi àrnyalata, dallamának hangjegyei, néma vallomásainak karcsú betűi. Látta, és már tudta, miért szereti, miért lángol szívében a szerelem; a felnőtt, karizmatikus férfi arcán egyetlen pillanatra felbukkanó gondtalan, kissrácokat idéző, zavart mosolyáért, hisz abban benne volt minden, mit előtte, mélységeket megjárva látott belőle. ❤
