Régóta ért már bennem a gondolat, és persze a rám jellemző gondos kivitelezésnek köszönhetően mostanra pont meg is született a terv, lévén, hogy ennél ideálisabb alkalom nem is adódhatna a meglepetésre. Két napra elutaztál pár újdonságot szemügyre venni, és nagy kegyesen megengedted, hogy addig is kedvemre pózolgathassak a kedvenc kardoddal, persze, Te dög, azzal a feltétellel, hogy elküldöm Neked, ugye, az összes képet. Tudtam én, hogy pontosan ezért fogsz ma este azzal a benned dúló-soha jól nem lakó-kreatív perverz fantáziával bíró döggel hazaérkezni, már az ajtóban mohón a csípőm után nyúlva. Behűtöttem a bort, előállítottam a saját kis rituálém szerint a szőke buja dögösbabát, ami ugye, csak tovább fokozza szemeid villogását, felvettem az egyetlen darabot, amit viselni kívántam, a még teljesen új, hosszú, fekete csizmát, és csak úgy, a magam izgalma kedvéért végighúztam ujjaim között az ostort…. a hatás nem maradt el, türelmetlenségem azonnali pírként ragyogott az arcomon, és abban a pillanatban meghallottam a garázsajtó emelkedését, oh, hát időzíteni, azt tudsz, ez már biztos. Úgy, egyetlen fényes bőr csizmában a vállam a falnak támasztottam, a csípőm kitoltam, hogy először azt lásd meg, hisz a vágyam már nekem is csillapíthatatlan tengerként háborog, az ostort a leengedett karomban tartom, és a fekete sűrű pilláim alól figyelem az ajtót, időnként a tökéletesen belőtt hajzuhatagomba nyúlva, csakhogy érezzem, mi fogadja ujjaid birtokló vadságát, hisz evidens, hogy azonnal összetúrod, mert Rosszpasi vagy…..és nyílik az ajtó, még fel se nézel, valami doboz a kezedben, ezek szerint sikeres volt az üzlet, és engem azonnal falhoz nyom a látványod, egész sötét, étcsoki színű bőrdzsekid rajtad, hát hogy lehet, hogy még ebben is ilyen érzéki vagy, bár biztos volt benned egy kis na nesze neked Bébi gondolkodás, mert tudod, hogy a bőrdzsekid megpuhít, na de nem ma. Végre becsukod magad mögött az ajtót, már keresnél, persze, hát hol lennék?! Gyanús Neked a félhomály, és végre végignézel a közlekedőn, a cipőt vetted csak le, és iiigeeen sokkot kapsz, először csodálkozol, de egyetlen szemvillanásnyi idő alatt húzod őket résnyire, két lépés, és már itt is vagy, na ugye, hogy tudtam, azonnal a csípőmbe marsz, és persze, túrod szét a hajam….jól ment? jól de hagyjuk ezt most….bort? mi ez az ostor? hát ostor….ójaj, és már buján vigyorogsz, vetkőzöl, zuhanyozni akarsz, na de felkészültem ám, bort töltök, okos vagy, komolyan, most úgy teszel, mintha nem vennéd észre, persze ennek lesz még ára, de kit érdekel?! Imádom ezt a csizmát, olyan puha, könnyű benne mozogni, na de semmire se méltatod a fogadtatást?! Dühösen megyek a fürdőszobába, a zuhanyfülkében állsz, az ajtót nyitva hagytad, csak nem képzeled, hogy ilyen egyszerűen…?! Iszonyat szexi vagy, ahogy a vízcseppek gurulnak a hátadon, finoman bevonva izmaid és a mintád, halkan fújom ki a levegőt, de a vágy már igencsak kínoz, és végigvágok rajtad az ostorral, és Te épp az alkaroddal támasztod a csempét, csak zuhog a fejedre a víz, az ütés hatására összerándulnak az izmaid, nem szólsz, csak feszül az egész karod…és meg egy csapás….akarlak hallod?! nincs válasz….újra csapok és már úgy beindultam, hogy nincs visszaút, megérzed, hogy vége bennem a háborúnak, az akaratod akarom, na de akkor miért nem?! És végre, egyetlen másodperc és megfordulsz, két lépéssel ott vagy, és…gyengéd csók?! Végem van, nálad kiszámíthatatlanabb pasi nincs, és én úgy de úgy akarlak…de látom, Te mohó dög, hogy Te is, szinte robbansz, és felvágsz a mosdókagyló mellé a pultra, azonnal bennem vagy, vizes kezeddel téped a hajam, vad tempóban mozogsz, és robbannék, de abbahagyod, hátrébb lépsz és a csizmára élvezel, kerekre nyitom a szemem, de Te csattansz, gyerünk, a földre, lábad szét és lenyalogatod, ójaj a sok nyújtás is hasznunkra van, és Te perverz állat, élvezed a látványt…tovább utasítasz, felsegítesz, de lovagias vagy, és odavezetsz a falhoz, ahol vártalak, a még vizes hajadból a vizet a popsimra rázod és az ostor már a kezedben, hogy került az hozzád?! Ütsz, és kettesével méred, a szünetekben csak a tenyereddel ütöd, oh,tudtam én, hogy így megvadulsz, ütsz és néha simítasz, már a könnyem is kibuggyant, de még mindig vágylak, fura, és ismét megérzed, hogy Te mindig mindent megérzel, abbahagyod, hallom, ahogy egyszer a padlóra csapsz, hatalmas csattanás, majd már a fülemen érzem a sóhajaid, ujjaiddal játszol velem, akarod a gyönyört és a remegést, és megkapod, a falhoz szorítom lángoló arcom, de Te nem engedsz, a hajamba túrsz, csókolsz,ismét szemben veled, a komódra ültetsz és újra bennem lüktetsz, vasbilincsként szorítasz magadhoz, ahogy újra élvezünk, és csak halkan nyávogom a nyakadba, hiányoztál, és Te csak annyit mondasz, tudtad, hogy ezt a csizmát meg kell venni…:)
