Itt állok a teraszodon, teljesen meztelenül, leszámítva a tüskés-szegecses platformot, amit Te választottál, mert mint tudjuk, perverziód határt nem ismer, ugye…a bokáimat már az asztalod lábához bilincselted, háttal vagyok Neked, persze, hisz büntetsz. Ülsz a kinti fotelodban, nincs rajtad semmi, csak egy bordó törölköző a csípőd köré tekerve, a karfán a kedvenced, mi más, mint vörösbor, persze, hogy testes, száraz, az imádott, öblös, hatalmas borospoharaid egyikében. Erős kezedben egy sötéten csillogó pálca, másikban telefon, mert mi mást csinálnál, mint a holnapi rendezvény utolsó simításait egyezteted, és mert ritka szigorú tudsz lenni, hisz csendben kell viselni, amit csinálsz, elvégre egy nyifinyafi hisztije nem szűrődhet a beszélgetés fonalai közé. Időnként végigcsapsz a lábamon, a megfeszült izmokon, de azért, mert kegyes úr vagy, néha csak simítod a körvonalait, hisz a squat még mindig a legjobb barátom. 🙂 Néha megremegek, hisz egyre feljebb rajzolgatsz a pálcáddal, és elégedett sóhajaim, na meg a félmosoly, amit nem látsz, csak sejtesz, kihozzák belőled az állatot, és a cipő felett, pontosan az achilles-ínre csapsz, majdnem összerogyok, de addigra már a vállaimra méred ütéseid, és csak utasítasz, kritizálsz a telefonba, én meg a számat harapom….jó lehet kicsit megérdemlem, hisz tegnap éjjel a zuhany alá bújtam Veled, finom harapdálással hívtalak magamhoz, majd az ágyadhoz bilincseltem karjaid, és míg Te elégedetten simítottad arcod a puha párnádba, én a hátad csodás szélességét, szálkás izmait, és szépséges mintáját csodáltam, csókoltam, nyelvemmel imádtam, teljesen belefeledkeztél, hisz kis butus dögös pasi, azt gondoltad, pontosan olyan gyengéd, érzéki kényeztetésben lesz részed, mint amit vársz, hisz fáradt voltál. De persze nem bírtam a bennem tomboló tigrissel, és amint meghallottam gyorsuló lélegzetvételed, a korbácsoddal ütni kezdtem, finom és gyors ütemben a meztelen hátad, természetesen a mintáid kikerülve. Imádom, ahogy ilyenkor megfeszül a gerinced, az izmaid, hisz Neked is van legjobb barátod, aminek nemcsak a külsődet, de a kitartásodat, önfegyelmedet is köszönheted, és ójaj, imádom, ahogy megvadulsz, vadállattá válsz, hisz nem ezt vártad. Ha egyszer így koncentrálsz, el kell gondolkoznom, mit forgatsz abban a markáns, sármos fejedben, és mivel butamacska voltam, hisz hason feküdtél, és ennek a kényelmetlen ténynek azzal adtál bizonyítékot, hogy megemelted a csípőd. Pontosan tudod, hogy a lehetőség is elveszi az eszem, ki kell, hogy nyissam azokat a bilincseket, de még az egyikkel sem végeztem, már a tarkómnál tépted a hajam, nyitottad a bilincset, a fürgeséged mindig megdöbbentő, még levegőt is elfelejtek venni, a nyelved már a számban, másod is már bennem volt, és csak suttogtál, de azt úgy…..úgy, hogy most ezért állok előtted így, és csak bízom benne, hogy az egyetlen szemtanú a gyertyák körül legyeskedő molylepke, mert hogy a popsim elintézed, az biztos, és az is biztos, hogy azt suttogod majd, megérdemlem. 🙂
