Vaddá vált, olyan vaddá, akit hatalmas, tapasztalt ragadozó vágyott, olyan, aki lassan köröz körülötte, olyan, aki csak néha csap le, többnyire a sűrű köd mindent elfedő leple alatt figyeli áldozatát, szemeivel a sötétben precízen követve vágya tárgyát.
A vadász orrát dallamos ütemben csapta meg áldozata édes, hívogató illata, fokozva ezzel a belsejében ébredő predátor éhségét, vadságát, mégis uralkodott természetén, viharként tomboló ösztönein, hisz nem az volt a célja, hogy felfalja, jóval többre vágyott….magára a vadra, teljes pompájában. Tudása évek alatt építette fel lénye magját, tapasztalatai révén nem volt számára lehetetlen küldetés, csupán csak olyan, ami egyedül a megfelelő tudás és stratégia birtokában nyerhető el, és itt, most, mindezt teljes erejében, fegyverei össztüzét bevetve fel is használta. Óvatos és kiszámíthatatlan lépéseivel örök bizonytalanságban tartotta áldozatát, ki a felesleges körök, rémült sóhajok és kiáltások sűrű, sötét erdejében egyre inkább elveszett, ereje fogyott, időnként kimerülve zuhant a fák jótékony, bújtató lombja alá, mégis, előle, a hatalmas ragadozó elől semmi és senki nem rejthette el. Minden egyes pillanatban ott volt, egyre közelebb és közelebb került gyanútlan vágya lényéhez, hálót font köré, kívül-belül, majd újra eltűnt, magára hagyva áldozatát a felébresztett érzelmek, vágyak és félelmek tengerében vergődve. Időnként, hogy tomboló éhségét csillapítsa, belemart, édes, apró cseppek formájában kiserkenő vérét véve, látszólagos kegyetlenségét apró simításokkal tompítva, megmutatva, pontosan érzi a lelkek, a vergődő áldozat és tapasztalt ragadozója játékát, ahogy a lassú kivéreztetés, ezáltal a teljesen rabjává tevő elejtés egész folyamatát. Kitartó és precíz vadász, ki jobban ismeri áldozatát mindennél és mindenkinél, figyelme sosem alszik, sosem hibázik vagy gyengül el.
Páratlan ragadozó vágyott áldozata lett, kiben annyi vér maradt csupán, hogy folyóként lüktető érzelmeit, szerelmét és vágyait tüzesen áramoltassa testében, forró, izzó lávaként érkezve meg piros ajkaira, ahol egyetlen, halk sóhaj formájában adta a világ tudtára, hogy már semmi másra nem vágyik, csak a vadászra, ki még mindig valahonnan a sötétből figyeli elégedetten.
Vad volt, hatalmas, tapasztalt ragadozó vágyának tárgya, és semmi másra nem vágyott már, csak a vadász utolsó, végső döfésére, amivel örökre megpecsételi a predátor és áldozata ritka, különleges kapcsolatát.
