Nézegette a pohár tartalmát, és kéjesen vágyódva forgatta…mennyivel jobban élvezné most, ha más lenne benne; ha ezt a vöröses, burgundiba hajló csillogást felváltaná az az opálosan csillogó fehérség, ami ezerszer édesebb a bornál…a gondolat maga is felkorbácsolta vágyait, enyhén ívben feszülő háttal merült mélyebbre a forró, illatos vízben.
Érezni akarta, ahogy a férfiassága egyre keményebbé válik a forró, puha ajkai között, ahogy a tarkójánál összefogja a zabolázatlan tincseit az egyik kezével, másikkal finoman az álla alá simít, majd azokat az ujjait is a hajába mélyeszti, erősen tartva a fejét. Érezni akarta, ahogy lüktetve a torkának feszül, és egyre mélyebbre csúszik; időnként kintebb engedve, hogy felnézhessen rá, élvezve a vágytól tomboló, birtokló, mélykék tekintetét. Különlegességét tisztán élvezhette, tudta, mennyire erős, és mégis, mindig a finomság, a fokozatosság uralta mozdulatait, többek között emiatt is bízott ennyire benne. De ezekben a percekben az erejére vágyott, arra, hogy kimutassa, mit szeretne, hogyan, és azt, hogy vegye is el, hisz forró, tomboló vágyuk így nyerhet csak kielégülést. Hogy szorosan, erősen tartsa a fejét, időnként hátrafeszítve, ezzel is nyomatékot adva a kimondatlan, de elismert szavaknak, a halk, mégis határozott hangjára vágyott, ahogy beszélt hozzá. Érezni akarta magában, mindenhol, ahogy kitölti, keményen, forrón, ahogy az ujjait a csuklójára szorítja, mozdulatlanságra ítélve; a nyakára kulcsolva, mély és intim szemkontaktust tartva, időnként egy arcát simító csókkal színesítve vágytól heves sóhajaikat. Ezekben a pillanatokban, amikor ilyen szinten érezte az erejét, birtoklását, olyan forró izgalom öntötte el, amit soha nem érzett korábban, hisz Ő ráérzett izgalmára, és időnként, ujjait mintegy felváltva, határozott, elnyújtott harapásokkal a nyakán, vállán lökte tovább a vágy útjain. Szerette, ha hátulról közelített felé, a hajába nyúlt, határozottan az ágyra döntötte, és ütemesen dolgozni kezdett benne, kitöltötte, és mozdulatainak ritmusára hol a hajánál, hol a vállainál fogva húzta közelebb magához. Ilyenkor mindig arra vágyott, hogy érezze az erejét; ahogy a kezeit a csuklóinál összefogja, leszorítja, vagy ahogy a hosszú ujjai szántják hófehér bőrét. A mozdulatlanságra ítélésnek még a gondolata is forró vágyat ébresztett benne, de amiért különösen élvezte ezt a játékot, a pohárban körkörösen mozgó hűvös bor játékát, az a vágya volt, ahogy koronát tesz az együttlétre; gyönyöre minden egyes cseppjét abba a szépséges, öblös pohárba gyűjti, és amikor már minden vágyukat kiélték, csak ezt hagyva hátra, Ő a földre ülteti, abba a kecses pózba, a lábai elé, a haját megragadja, kicsit hátrafeszíti a fejét, a kezeit hátraigazítja a bokáihoz, és a szemébe nézve, lassan önti ajkaira a pohár édes, opálosan fehér tartalmát. Pontosan olyan élvezettel tűrte, lassan, ahogy most, ebben a vágyakozástól forró pillanatban emelte tűzpiros ajkaihoz a poharat.
