Forr a vérem, csak úgy perzseli végig a gerincem, mert Te megint be vagy gerjedve, de csak annyit látok belőled, Te minden perverz álmom megtestesítője, hogy állsz, lábaid kényelmes terpeszben, térdeid behajlítva, a könnyű szürke nadrágon át is látszik, ahogy megfeszülnek csodás izmaid, meztelen hátad halvány tejeskávé színében csillog a szűrt fényben, oh, hogy inkább írtam volna meg azt a részt ahelyett, hogy az ajtófélfába kapaszkodva bámullak szájtátva, én butuslibus, egészen elfehéredtek az ujjaim, ahogy a vágy egyre jobban feszíti a testem, a strasszok is majdnem leesnek a körmömről itt a nagy bujaságban….és Te csak lassan mozogsz, időnként fürge mozdulatokkal emeled karjaid, és az izzók fénye titokzatosan megcsillan a katana pengéjén. Kész, nem bírom tovább, csak kínzol, na mert persze Neked ezt is szabad, ó, hogy miért nem hoztam el azt a vörös csipkét tegnap, most tuti nem így csinálnál. És igen, inkább zuhanyzok, akkor perzselje ő a bőröm, koppanjon lüktető ritmusban a hátamon, hát megveszek Tőled, becsukom a szemeim, az arcomat is a zuhany mossa, és még így is csak a mozdulataid villognak előttem, már az egész testem egy örvénylő cikázó villámcsomóvá válik, az izmaim még ott is feszülnek, ahol nem is látszódnak, még jó, hogy minden feszültségem a guggolásokban töltöm ki. Csak kopog a zuhany, csak vágylak, csend van kint, és már forralom a bosszút, amikor megjelensz, mohó forró kezeid a derekamon, érzem, hogy érzed, már nincs mit tenni, persze hogy nyugodt vagy, hisz Te, ugye, most vagy túl a kis szertartásodon, Mr. Önkontroll, na de én…. a szemeid az enyémbe mélyeszted, érzed a dühöm, és egy pillanat alatt rántod a hajamnál fogva hátra a fejem, és keresed a szám, Te mohó dög, és csak mellékesen jegyzed meg, talán mossunk hajat. Naná, hisz értesz hozzá, ugye, nem számít, hogy az nekem egy saját rituálé, de legyen, máris térden előtted, kis gondos vagy, habzik erős ujjaid között a sampon, közben a számban lüktetsz, nem is kicsit, időnként csak a nyelvemmel simítalak itt-ott, érzem, hogy feszülsz, és őszintén remélem, nem akarsz hajpakolást adni a tincseimnek…de igazán kegyes pasas vagy, inkább az élvezetre hajtasz, és az utolsó cseppet is eltüntethetem, hogy aztán végre kimosd a habokat, és gonosz mosoly kíséretében vedd tudomásul, kölcsön hajmosás visszajár… 🙂 🙂 🙂
