Szivárványban játszó hártya

Azóta az átlagosnak induló, mégis oly nagyon különleges és addig soha nem ismert varázsú nap óta, hogy lénye teljesen új, eddig nem ismert pompájú ruhába öltözött, mit a kék szemű férfi váratlan megjelenése adott rá, úgy létezett, lélegzett, dobbant ritmusra a szíve, hogy tudta, valami útjára indult, valami, ami jóval nagyobb, mint ő maga, gazdagabb és bölcsebb, de mégis, ő is, a maga varázslatos, holdfényes, ködbe burkolt erdőben kóborló világával a része, a fele, és a nap minden egyes percében érezte azt a vékony, szivárványszínekben játszó hártyát, ami az összeolvadás egyetlen, titkos nyomaként ragyogott lelkén. Része lett a férfinak, ahogy a Kékszemű is része lett az ő reszkető, várakozó lelkének, és azóta a ködös novemberi nap óta egy egészet, egy egyedi, különleges és megismételhetetlen egységet alkotnak. Esténként, ha az éjjel puha csendje, bársonyosan sötét, csillagokkal teleszórt leple végre ráborult, ujjaival finoman érintette a szivárványszínű, ragyogó hártyát, pontosan úgy, ahogy a tükörrel is teszi, és figyelt, várt, simogatott és suttogott; szerelmes szavakból fűzött ékes gyöngysort a hártya túloldalán ülő Kékszeműnek. A napok teltek felette, mégis egyre inkább látta maga előtt, egyre jobban érezte, mi történt akkor, ott, és egy holdragyogásos nyári éjjelen értette meg, hogy mennyire is része lett; azóta a nap óta élt ő az egységben, engedte áramolni a csodát, amióta elveszett a csodakék szemekben, hisz a kékség mélyébe zárva létezett tovább, rabja volt, hisz nem vágyott szabadulni, élvezte, ahogy érzelmei felszabadították, megszabadították évezredes láncainak súlya alól, és végre szabadon válhatott azzá, amivé mindig is akart, a vágyait és önmagát pontosan ismerő nővé, aki egészként lesz a másik fele, a Kékszemű igazi társa, ki abban a hihetetlen mélységű kékségben, puha párnak köze zárva várja az egyetlene, létezésének egyetlen, igaz szerelmének érkezését, akitől csak az a finoman reszkető, szivárványszínekben tündöklő hártya választja el, egyetlen engedményt téve; a halk, édes szavak fonalának szabad áramlást biztosít, fokozva a kék szemek egymás iránti csodálatát. <3

Vélemény, hozzászólás?