Esett az eső, a szél lassú, de erőteljes hullámokban érintette a faleveleket, viharos dallamot szőve az éjjelbe. Az éjjelbe, amiről, ha nem tudnám, hogy júliusi, azt hinném, november elejét hozza, a ritmusos kopogással, ahogy az esőcseppek szüntelen táncolnak az ablakpárkányon, de a ködöt, ami oly nagyon jellemzi azokat az éjjeleket, ott november tájékán, nem érezni, nem látni sehol. Különleges éjszaka, hisz az alkony, mi megelőzte, rózsás fényekben érkezett, szemérmes pírral ölelte a hamuszürkébe forduló felhőket. Különleges, hisz ahogy az éjjel csendje rám terítette selymesen puha és könnyű takaróját, csendes dallam kúszott fülemhez, mit a szél hozott, valahonnan, nem is olyan távolról, titkos, érzéki képek táncoltak szemem előtt, miket a sötétben táncoló gyertyafény rajzolt elém. Várt, oly nagyon várt és vágyott képeket, érzéseket, mik erős karod ölelésének érzetét adták nekem, ahogy a bőrömön, időnként, egyenletes időközönként megcsillant a fény. A hangodon szólt hozzám az éjjel, a júliusi, de novembert idéző éjjel, és szemed mély kékjét megidézve kérdezte, amit oly nagyon vágysz tudni, hogy bízok-e benned. A hangod ujjaid játéka követte, ahogy a nyitott ablakon át, a függöny érintését követően meztelen vállamhoz ért a hideg, de mégis oly ismerős szél. Vártam, hisz engedtem, bármit is tesz, tegye, mert a hangodhoz tartozik a pillanat, ami, mint mindig, oly gazdag és egyedi, érzéki és megismételhetetlen. Vártam, mert éreztem, fontos Neked a perc, mi megsúgja Neked válaszom, a perc, amiben Neked adom a bizalmam. Egyetlen lélegzetvételnyi időre elcsendesedett az éjjel, és én megragadtam a pillanatot, úgy súgtam az éjszaka, és ezáltal a Te füledbe a válaszom, mintha a világ létezése óta tudott választ sóhajtanám, hogy bízok benned, teljesen és menthetetlenül, megmásíthatatlanul és visszavonhatatlanul; Neked adom, hisz a Tied. Titkos vallomásom vitte hozzád a novembert idéző éjjeli szél, és Te meghallottad, megérezted, ahogy azt is, hogy játékos társként vele küldtem a hajnalt, ragyogja be lelked, és szemed, ahogy a világra nyitod őket. <3
Éjjeli vallomás
- Post author:Lubmila
- Post published:július 16, 2016
- Post category:Egy szitakötő csodája
- Post comments:0 Comments