Mozaikok a régmúltból /7/

Érdekes dolgok az álmok, különlegesek, valahol, valamikor  majd megtörténnek.
Álmomban láttalak már jó néhányszor. Nem tudom leírni, bármennyire is szeretném, hogy milyenek is pontosan a vonásaid, de mégis, azonnal, egy pillanat alatt felismernélek. Erős vagy, tapasztalt, és sokat megélt, sokat látott. Okos és bölcs vagy, nem félted már az önbizalmad, elért eredményeid a nőtől, aki fejlődni, tanulni szeretne, fogod a kezét, és irányt mutatsz. Még nem is ismerlek, de már hálás vagyok, hogy megértesz, hogy óvsz, és törődve tanítasz. Társak leszünk, igazi, valódi lelki társak. A karjaidban elveszve, hozzád bújva fekszek majd melletted,  beszélgetünk, időnként eltávolodva, hogy egymás szemébe nézhessünk, vagy ihassunk a hűvös borból. Máskor szenvedélyesen, érzékien szeretjük és élvezzük egymást, azt, ami a miénk, szerepektől, játszmák nélkül. Értjük, érezzük egymás gondolatait, vágyait. Minden érzelem, buja vagy édes pillanat mellett, teljes életet élhetünk, hisz önmagunk lehetünk. Egyenrangú társak, de mégis, a büszkeségedként ragyogok majd fényed mellett.

Sokszor láttalak már álmaiban, vagy szomorú, borzalmas pillanataimban, a könnyeim homályos üveggömbjében,  amikor a fájdalom bilincsei között vergődtem. De mégis, talán mintha közelednél, egyszer ideérsz….és én várok Rád. Mire megtalálsz, megvívom a csatáim, megküzdök a démonaimmal, elfogadom, elengedem a hibáim, mások hibáit, amik miatt oly sokat kell szenvednem. Csak gyere…..és néha, hadd lássalak….álmaimban. <3

 
 

 

Vélemény, hozzászólás?