Várni valamire, ami biztosan megérkezik életünkbe, hosszú, de bizakodással teli érzetet ad. Várni mindenki tud, ki így, ki úgy, de tud. Viszont bizonytalanra várni végtelen időkig kell, igazi kihívás, talán némiképp önpusztító is. Mégis várok, mióta az eszemet tudom, mióta emlékeim vannak, mindig csak várok, bízok a holnap új teremtő erejében, ahogy maga mögött képes hagyni a múlt súlyos, soha nem fogyó láncait. Mégis, úgy érzem elfogyott az erőm, és talán nincs is mire várnom, nem tudok kiigazodni ezeken a bonyolult, homályba vesző utakon. Talán sosem volt olyan, hogy Te és én, csak a hátamon titkosan megbújó mintán létezünk mi együtt, abban a mesés, aranyos lilás fényekben úszó erdőben. Talán sosem találsz meg, meg sem látsz, hiába állok közvetlenül előtted. Talán másként van megírva, lehet, hogy Te nekem mindig az egyetlen igazi napsugár maradsz, de csak abban a formában, ahogy a tavaszi tündöklő nap kecses sugarai érintik az arcomat, ahogy a hajnal első, félénk és tapogatózó fénye megcsillan könnyeim milliárdján. Talán tényleg ennyi az én részem belőled, ennyit adhatsz magadból, egyetlen igazi Nap melegedből nekem, az éjszaka jéghideg ölelésébe burkolt, ezüstös fényben tündöklő, magányos Holdnak. Mégis, ahogy minden éjjel halkan, tengereket sírva neked suttogom a csillagoknak neved, a szívemben ragyog egyetlen, apró, alig látható reménysugár, pislákoló fényt biztosítva Neked, hogy ha szeretnél jönni, megtalálj a legsötétebb, leghidegebb éjszakán is, hisz Te magad vagy a fény. Talán azért létezem, hogy érezd ragyogásodban, valaki, aki talán pontos képmásod, vár téged valahol a sötétben, szívében apró, halvány jeleddel: a fénnyel, amit a remény tart életben. Ha kérhetnélek, ha hallanád, hogy halk, édes szavaimmal téged hívlak, arra kérnélek, találj meg, hisz én sosem állhatok fényben, meleg, simogató ölelésbe burkolva nélküled, és Te sem élvezheted az éjjel titokzatos, édes érintéseit, köréd fonódó szerelmes karjait nélkülem. Ha egy pillanatra lecsukod csodás szemeid, és figyelsz, talán meglátod azt az egyetlen, apró, hívó reménysugarat, és én igazán, szívből kérlek, hogy tedd meg. Mert szeretlek.
