Igazán közel vagyunk egymáshoz, megérezzük, megértjük egymás gondolatait, pontosan úgy, ahogy az ikrek, de kötelékünk mégsem hasonlít az ő vér általi azonosságukhoz, teljesen más természetű, megfoghatatlan, nem mutat tényszerű hasonlóságot, de mégis, legalább olyan erős, titokzatos. Épp ezért kérlek téged ne bánd a múltat, ne sajnáld, hogy hibáztál, hisz a Hold így is ragyog, a hajnal így is ismét rád emeli aranyos fényű mosolyát, és ezt Te pontosan tudod, hisz bölcs vagy. Kérlek ne hullasd csillogó könnyeid, mik apró üveggolyókként gördülnek le arcodon, ne itasd velük a végtelen óceán kiapadhatatlan vizét, ne fájdítsd hű szeretőinek, a sziréneknek szívét, hisz Te úgy éled a vizet, ahogy ők, de mégis, a hajnal első fénysugarainak megjelenésével elhagyod őket és engem, elviszed magaddal hajunk és szemünk ragyogását, hogy fényt adhass és tündökölhess egyetlen Napként a világnak. Bárhol is vagy, bármilyen messze, elveszve vagy boldogan, érezd és tudd, mi egyek vagyunk, hisz lelkünkben ikrek vagyunk.

 

 

Vélemény, hozzászólás?