Szeretem ezt a képet, az egyik kedvencem, számos szép, különleges és egyedi akad köztük, de valahogy ez áll most legközelebb a szívemhez. Meghitt, és mégis, olyan lüktető, mint a szívdobbanások ritmusára száguldó vérünk. Aranyos fényben úszik, ami nem a táncoló gyertyafényből vagy a sejtelmesen, halványan vibráló izzókból származik, meleg, de ez a sajátos forróság belülről árad, nem az otthonos, melegséget sugárzó környezetből. Szeretem a finom fényben halványan-sejtelmesen megcsillanó, ölelésbe burkolt bőrünk, az ujjaid közé simuló aranyló tincseim látványát, a tekintetünk szenvedélyes érzelmes összefonódását, a lélegzetvételünk hol gyorsuló, hol lassuló ritmusát. Különleges, varázslatos összhang, ami melegséggel és vágyakozással tölt el mindig, amikor újra és újra megjelenik, fokozva a kiszabott idő végtelen lassú előrehaladásának érzetét, és a várakozás egyre nehezebb pillanatainak múlását.
