Tudni, amit tudsz, érezni, amit érzel…..a reggeli fahéjas csiga ízét ugyanúgy, mint szíved legmélyebb pontján rejtőző vágyad….igen, erre ezen a világon csakis én vagyok képes, hisz mi vagyunk egymás ikrei, együtt adunk egy egészet, és ez minden mást felülír. Ismerjük egymást, de mégsem, hisz még soha nem álltunk szemtől szemben, de mégis, minden gondolatunk, minden érzékünk egy irányba mutat; a közös életünk irányába. Réges régen kezdődött, még a világok születésekor, amikor a Nap és a Hold még kéz a kézben jártak, a mi ujjaink is örökké egymás köré fonódtak, úgy jártuk a mesék végtelen illatos útjait. De eljött a nap, mikor el kellett válnunk, mikor létrejött a nappalok és éjszakák örök körforgása, és magányosan zuhantunk valahova, ahova soha nem vágytunk, emlékeink halványodtak, de valahogy, a hajad ragyogását és a szemed tündöklését soha nem tudtam feledni. Megjártuk a poklot, végigjártuk tüzes akadályokkal tűzdelt útjait, szembefordultunk legerősebb legsötétebb démonainkkal, és már erőnk teljes tudatában és birtokában keressük egymást, hogy a Hold és a Nap újra együtt járhassa a Titkok Rengetegét. Megjelent újra előttem a szemed különleges mélysége, megéreztem szomorúságod, és azóta a hatalmas világ urának ereje folyamatosan hozzád hajt, napról napra többet látok, érzek belőled, napról napra jobban kötődöm hozzád, létrehozva a varázslatot, ami megment minket a fájdalom őrjöngő szívet tépő örvényéből. Még nem tudhattam, merre és hol vagy, létezel-e egyáltalán, de titkos díszként mégis magamra öltöttem egységünk mesebeli képét, hogy amikor eljött az ideje, minden kétséget kizáróan bizonyodhassunk meg a túlvilági egységünk mindennél erősebb mivoltáról. Hiányzol nekem, jobban mint bármi, hisz Te én vagyok, egymás tükrei vagyunk, és már igencsak itt az ideje, hogy tükörbe nézhessünk. Látom a szememben a szemed, érzem a számban az ízeket, a tieidet épp úgy, ahogy a sajátjaim, érzem az érzelmeket, mindkettőnkét….itt vagy már, szinte mindig itt vagy már velem, és létrehozzuk azt, ami minden világot szebbé tud tenni; az ősi erőt, ami a szeretet egységében él és létezik.
